(MTI) - Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója gyászbeszédében felidézte, hogy a különleges, szavakban kifejezhetetlen, művészi és emberi kapcsolat ellenére mindvégig magázták egymást a művésznővel. "Azon az augusztusi, vasárnapi délutánon, amikor utoljára találkoztunk, és elbúcsúztunk egymástól, a szokásod szerint dicsérted a kollégákat, a színházat, az igazgatót. Egyszer csak megálltál, hosszas szünetet tartottál, majd váratlanul a következőket mondtad, Miklós, mi mindig magáztuk egymást, de most, a végén engedd meg, hogy tegezzelek. Nehezen tudtam visszatartani a könnyeimet" - mondta az igazgató.
Szűcs Miklós hozzátette, hogy noha Kishonti Ildikó nem volt tagja a Kamaraszínháznak, a társulat mégis tagjának tekintette. "Közénk tartoztál, szerettünk" - hangsúlyozta az igazgató, aki emlékezetes színpadi és filmes alakításait sorolva megemlítette a Macskákat, a Nyolc nőt, a Piafot, az Egy szerelem három éjszakáját, a Hegedűs a háztetőnt, az Egy erkölcsös éjszakát, a Ripacsokat, a Mephistót és a Szerencsés Dánielt.
"Nemcsak nagyszerű színésznő és ember voltál, hanem egy nagyszerű előadó is fantasztikus hanggal, erről tanúskodik két cédéd is" - emlékezett Szűcs Miklós, majd hozzátette, hogy Kishonti Ildikó mindent tudott a színházi szakmáról. "Úgy mentél el, hogy még Jászai Mari-díjad sem volt, pedig már régen legalább érdemes művész voltál. Ennek hiánya szakmánkat minősíti" - vallott az igazgató, aki a beszédét ezekkel a szavakkal zárta: "odaát legendás, nagy csapatba kerültél, de kár volt ennyire sietned, még sok szép alakítással ajándékozhattad volna meg a közönséget".
Egri Kati, Kishonti Ildikó pályatársa, barátnője első találkozásukat, közös főiskolás éveiket, éjszakába nyúló beszélgetéseiket is felidézve kiemelte:" Ildi 'sok' volt, ezerrel létezett a színpadon, a filmvásznon, az előadóestjein. Szenvedélyesen szeretett, a családját, barátait, szeretteit". Úgy vélte: Kishonti Ildikó "erős személyisége, szélsőséges, néha túláradó érzelmei" miatt nem futotta be azt a karriert, amit hangjával, adottságaival megérdemelt volna. "Az utóbbi években már csak Miklós foglalkoztatta, mert másoknak a Kishonti nehéz volt" - tette hozzá.
Kishonti Ildikót szerették a fiatalok, mert felkarolta őket. "Tanított, csak nem a színművészetin, hanem munka közben, színpadon, büfében, az életben" - emlékezett Egri Kati, felidézve, hogy a művésznő egyszerre tudott kitűnő társasági ember, drámai hősnő, díva és "imádnivaló clown" is lenni.
Elmondta azt is, hogy az utolsó időkben Kishonti Ildikó csak a legközelebbi hozzátartozóit engedte magához. "Nem akarta, hogy így lássuk. Azt akarta, hogy a robbanó, az elementáris Kishonti Ildikót őrizzük meg magunkban. Hát megőrzünk téged, te furcsa lány" - tette hozzá Egri Kati.
