Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 84. évében elhunyt Agárdy Gábor Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze - közölte Albert Györgyi, a színművész utolsó filmjét forgalmazó cég sajtóreferense csütörtökön az MTI-vel. A 37. Magyar Filmszemlén mutatják be Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye alapján készült filmet, amelynek egyik főszerepét Agárdy Gábor játszotta. Iglódi István, a Pesti Magyar Színház igazgató-főrendező közlése szerint az elhunyt színművész temetéséről később intézkednek.
Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Először nyolcéves korában lépett színpadra: játszott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájába járt, 16 éves korában mint "táncos boy és kardalos" leszerződött a szegedi Városi Színházhoz. 1941-ig játszott szülővárosában, ezután vándorszínész lett.
1942-ben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra, végül hadifogságba került. Kilenc hónap múlva tért haza, majd évekig vándorszínészként járta az országot kisebb-nagyobb vidéki társulatokkal.
A Miskolci Nemzeti Színház 1949-ben fogadta tagjai közé, Agárdy Gábor három évvel később Budapestre került, s a Fővárosi Operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett. Három év után átszerződött az Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol - saját bevallása szerint - pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el. Majdnem háromszázszor alakította ott Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában.
1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A Nemzeti Színház falai között több mint félszáz szerepet formált meg.
Filmes és televíziós szerepeivel együtt alakításainak száma meghaladta a százat. Agárdy Gábor 1954-ben játszott először filmben, gyakran osztottak rá parasztemberes szerepeket vagy éppen karakterisztikus figurákat. Ilyenek voltak például az Égimadár, a Csempészek, az Akiket a pacsirta elkísér, az Egy magyar nábob vagy az Egri csillagok és a Retúr című alkotásokban játszott felejthetetlen szerepei.
A színművészeten kívül a festészetben is maradandót alkotott. 1967-óta több önálló kiállításon is bemutatták ikonfestményeit, amelyek közül néhány mestermunka megtalálható a Pannonhalmi Apátságban, az oroszországi Danyilov Kolostorban vagy éppen a Vatikánban.
Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1968-ban Érdemes művész, 1980-ban Kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2002-ben ehhez még a csillaggal-fokozatot is átvehette. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 2002-ben választották meg Budapest díszpolgárává.
forrás: (MTI)
AGÁRDY GÁBOR
Kossuth-díjas, Kíváló művész
A Nemzeti Színház örökös tagja, A Nemzet színésze
AGÁRDY GÁBOR (Szeged 1922. augusztus 2. - Budapest 2006. január 19.) Felesége: Rácz Boriska. Gyermeke: Ilona 1940 - Pályáját 1937-ben mint "táncos boy és kardalos" kezdte a Szegedi Városi Színháznál. 1938-ban végzett az Országos Színészegyesület iskolájában. 1941-ig Szegeden, 1949-ig kisebb vidéki társulatoknál játszott. 1949-52-ben a Miskolci Nemzeti Színház tagja. 1952-től a Fővárosi Operettszínház, 1955-től az Ifjúsági Színház és a Petőfi Színház művésze. 1964-óta a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze.
Kitüntetései:
Jászai Mari-díj 1958, 1962, Érdemes művész 1968,
Kíváló művész 1980, Kossuth-díj 1985.
A Nemzeti Színház örökös tagja 1989,
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 1995.
Sík Ferenc-emlékgyűrű 1996,
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 1998. Jákó Vera-díj 1999,
A Nemzet Színésze 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal 2002.
Budapest díszpolgára 2002. Pro Urbe - Szeged, 2004.
A Magyar Színházban jelenleg játszott szerepei:
ALFRED DOOLITTLE (Lerner-Loewe: My Fair Lady),
HENRIK (Márai: A gyertyák csonkig égnek),
POMPONIUS (Huszka-Martos: Bob herceg),
STYX JANKÓ (Offenbach: Orfeusz az alvilágban),
EUGÉNIUS (Mrozek: Tangó),
>>INTERJÚ
