(MTI) - "Emlékezetes alakításait, jellegzetes humorát, tehetségét és emberszeretetét örökre a szívünkben őrizzük. Nagy űrt hagy maga után, hiszen szakmai tudását és színház iránti alázatát hosszú éveken keresztül adta át a jövő reménységeinek" - áll a Vígszínház közleményében. Barta Máriát a Vígszínház, a Szegedi Nemzeti Színház és a MASZK Országos Színészegyesület saját halottjának tekinti; temetéséről később intézkednek.
Barta Mária 1923. szeptember 15-én született Budapesten, 1944-ben Bárdos Artúr tanítványaként kezdte színi pályáját. 1945 és 1947 között a Belvárosi Színház, majd két évig a Nemzeti Színház, 1950 és 1954 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1954 és 1956 között a Madách Színház tagja volt. 1956-ban külföldre távozott, 1963-1964-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház, majd tizenkilenc esztendőn át a Szegedi Nemzeti Színház, 1983 és 1988 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1988-1990-ben ismét a Szegedi Nemzeti Színház, 1990 óta pedig a Vígszínház társulatának volt tagja. Az érdemes művész címet 1980-ban, az Aase-díjat 1997-ben vehette át.
Főbb szerepei voltak: Eliza (Shaw: Pygmalion), Melinda, Gertrudis (Katona: Bánk bán), Tolsztoj: Anna Karenina, Elmira (Moliere: Tartuffe), Giza, Paula (Örkény: Macskajáték), Nora (O'Neill: Egy igazi úr), Baradlainé (Jókai: A kőszívű ember fiai), Jónásné (Csurka: Házmestersirató), Bolond (Shakespeare: Lear király), Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert), Mary Tyron (O'Neill: Hosszú út az éjszakába), De Condée (Whittungs: Ördögök), Cora (Coward: Forgószínpad), Glória (Shaw: Sosem lehet tudni), Királynő (Scribe: Egy pohár víz), Lady Anna (Shaw: Tanner John házassága), Rickl Mária (Szabó M.: Régimódi történet), Anna (Turgenyev: Egy hónap falun), Bárónő (von Horváth: Mesél a bécsi erdő), Avdotyja Nazarovna (Csehov: Ivanov), Olivine Dubuc (Tremblay: Sógornők), Rebecca Nurse (Miller: A salemi boszorkányok), Mrs. Soames (Wilder: A mi kis városunk), Igazgató (Wedekind: A tavasz ébredése), Daja (Lessing: Bölcs Náthán), Bartáné (Eisemann-Békeffi-Halász: Egy csók és más semmi), Özvegy Bágyiné (Krúdy: A vörös postakocsi).
