Doug Wright A Magam Asszonya Vagyok (I Am My Own Wife) című darabját 2003-ben mutatták be New Yorkban, a Broadway-n óriási sikerrel. Háromszázhatvanegy New York-i előadás után a színdarab most amerikai nagyvárosokban vendégszerepel egy-egy hónapig. Az Egyesült Államokon kívül még sehol nem játszották a művet; a Művész moziban tartandó előadás magyarországi ősbemutató.
Doug Wright elismert, számos díjat nyert amerikai drámaíró neve a magyar nézőknek a ?Sade márki pennája" (?Quills") című mozifilm forgatókönyvírójaként lehet ismerős. A Magam Asszonya Vagyok című monodrámája egy valós személyről, Charlotte von Mahlsdorf-ról, született Lothar Berfeldéről, egykori kelet-német állampolgárról szól, aki 16 éves kora óta a náci rezsim majd később a kommunista diktatúra ideje alatt is női ruhába öltözött férfiként nyíltan vállalta maga választotta női nemi identitását. Élettörténete, mindamellett, hogy bátorsága és nyíltsága példaértékű lehet a világon melegek és leszbikusok millióinak, ennél még sokkal többet is tartogat.
Charlotte nem csak transzvesztita, hanem műgyűjtő is volt, a saját maga által létrehozott múzeumában ritka 19. századbeli szoba-, és konyhabútorok, festmények, berendezési tárgyak, zenedobozok, gramofonok, fonográfok, és mindenféle zenélő masinák bámulatos gyűjteménye mellett a kulturális szempontból legnagyobb érték egy Weimar Köztársaság-korabeli zenés mulató komplett belső berendezése, amit ő mentett meg a szocialista városrendezés buldózereinek pusztítása elől és óvott meg házának pincéjében. Ezért a kulturális örökség-védelmi tevékenységéért az újraegyesült Németországban megkapta a Köztársaság Becsületkeresztjét.
A német újraegyesítés után a német titkosrendőrség, a Stasi aktái megnyíltak, amelyekben negyven éven át gyűjtötték az információt kelet-német állampolgárokról, s kiderült, hogy ki kiről és mit jelentett a kommunista elnyomás éveiben, s ezt gyakran fájó kiábrándulás követte. Ekkor került napvilágra az a tény, hogy Charlotte nem csak transzvesztita és muzeológus, hanem ügynök is volt: négy éven át illegális antik-kereskedelemről írt jelentéseket.
Az akkorra már közismert és népszerű Charlotte von Mahlsdorf becsületét alaposan megtépázták ezek az új értesülések. A múzeumát ért vandál neonáci támadás után Svédországba költözött, ahol haláláig élt. A darab e nagy ívű, több, mint 60 évet átfogó tragikomikus életút nyomon követésére tesz kísérletet, megpróbálja ellentmondásaival együtt megrajzolni Charlotte alakját.
Az ügynökmúlt történelmi traumája Magyarországon sem ismeretlen, itthon még nem is zárult le a múlt teljes feltárása és az azzal való szembesülés. A darab aktualitását éppen ez adja: az író különböző álláspontokat vonultat fel, meghagyva a nézőnek a lehetőséget, hogy maga válaszolja meg a kérdést: hogyan ítéljük meg egy ember életművét ügynökmúltjának ismeretében? Volt-e mindenkinek szabad választása? Felmentő körülmény-e a kényszer?
A színdarab formai bravúrja, hogy a harmincöt szerepet egy színész játssza el a darabban, méghozzá Charlotte jelmezében, mintha Charlotte kényszerű alakváltozásait látnánk a történelem olykor gerinctörő kerekei alatt.
Akárhogyan is ítéljük meg Charlotte ellentmondásos életútját, semmiképpen nem tudjuk kivonni magunkat személyiségének varázsa és történeteinek groteszk humora alól. A szerző gondoskodik arról, hogy rekeszizmunk se sokat pihenjen, és a mai kor politikusainak, médiaszemélyiségeinek széles tárházát vonultatja fel, miközben remekül egyensúlyoz tragédia és komédia közt. Darabja egyszerre lírai vallomás a kötélen egyensúlyozó túlélőművész és mindent megőrizni vágyó muzeológus Charlotte von Mahlsdorfhoz, frivol társadalmi szatíra, hidegháborús thriller és korhű történelmi beszámoló a XX. századi Németország viharos fordulatairól.
A darabot fordította és a címszerepet játssza: Várnai Szilárd, rendezte Czeizel Gábor.
A 10. L M B T Fesztivál bemutatója
2005. július 7-én 20.00 órakor és 10-én 21.00 órakor
