"Amikor ezt a darabot írtam, elsősorban nem dokumentumdrámának szántam, hanem inkább azt akartam megmutatni, hogyan kerülnek összeütközésbe a különböző életformák és hogyan veszítik el értelmüket és tartalmukat a türelmetlenség és meg nem értés szorításában. Más szóval, jobban érdekelt a darab 'poétikai', mint 'zsurnalisztikai' szerkezete" - írja John Arden a magyarul is megjelent mű bevezetőjében.
A Royal Court színházbeli előadás fogadtatása (1958) azonban azt mutatta, hogy a szerző elszámította magát. A baloldal azzal vádolta, hogy támadást intézett a szociális intézményrendszer ellen; mások viszont a darabot egyenesen mint az anarchia és erkölcsön kívüliség dicshimnuszát üdvözölték.
Arden három csoportot ábrázol: a jóléti társadalomba éppen integrálódni készülőket, a társadalom perifériáján élőket és a társadalmon kívüli elemeket. Mindegyik csoportnak megvan a maga igaza.
