A Magyar Klasszikus Díj és Magyar Jazz Díj az első, Magyarországon alapított, kifejezetten szakmai (tehát nem állami) elismerés, amely a klasszikus zene és a jazz műfajában tevékenykedő művészek elismertségének, társadalmi megbecsültségének visszaállítását szolgálja. A díjat 2001-ben alapították, de ennek előzményeként 1999-ben és 2000-ben a Gramofon szakkritikusai már szavaztak az adott év legjobb jazzlemezeiről. Tavaly a Magyar Klasszikus Díjat Eötvös Péter, a Magyar Jazz Díjat Oláh Kálmán kapta. A két fődíj mellett még hat további kategóriadíj került kiosztásra: mindkét műfajban díjazták az év legjobb hazai és külföldi hanglemezét, illetve legjobb koncerteseményét. A szavazás első lépésében a Gramofon - Klasszikus és Jazz című folyóirat 20 szakkritikusa (tízen a klasszikus zene, tízen a jazz területéről) tette meg javaslatát, kategóriánként három-három jelöltet ajánlva a zsűri és a tanácsadó testület figyelmébe. (fotó - Liszt-Goldmark-Rózsa Miklós: Cselló-zongora művek (Szabó Péter - cselló, Krausz Adrienne - zongora), Hungaroton Classic.) |
Az év magyar klasszikus lemeze: |
A két fődíj esetében a szakmai zsűri indoklása a következő volt: (fotó - Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, Liszt: h-moll szonáta (Fazil Say - zongora, Szentpétervári Filharmonikus Zenekar, vez.: Jurij Tyemirkanov), Teldec/Warner) |