A 2010-es fesztivál programjának összeállításához a hétfős kritikus-zsűri mintegy háromszázötven német nyelvterületen bemutatott előadást nézett végig. Válogatásuk fő szempontja az volt, hogy mennyire használja az előadás a kortárs színház eszközeit, és mennyire reagál érzékenyen társadalmi kérdésekre?
Az idei versenyprogramban bemutatott tíz előadás közé bekerült (többek közt Luk Perceval, Roland Schimmelpfennig és Christoph Marthaler rendezése mellé) a Szputnyik Hajózási Társaság és a Schauspielhaus Graz közös előadása is, Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról Bodó Viktor rendezésében. Ahogy a kleinezeitung is írja ?a zsűrit az előadás ?friss szelleme? győzte meg, amely ?életre keltette Handke szerzői utasításait?. Egy másik német szaklap az előadás kapcsán a történetmesélés fontosságát emelte ki: míg sok alkotó mára elszakadt ennek igényétől, addig Bodó Viktor rendezése mikro-történeteken keresztül mutat be egy világot.
A színpadon ugyanis filmstúdiószerűen dobozok sorakoznak, amelyeknek az egyik fala ki van vágva. Egy város lehetséges helyszínei. Itt találkoznak össze a történet szereplői, sorsuk egy baleset köré szerveződve itt kereszteződik. A közönség egy kétórás élő-némafilmet nézhet végig: a színpadon a film készülésének módját látja, ezzel egy időben egy nagyméretű vásznon pedig már magát az egysnittes filmet.
A berlini három előadás után a Szputnyik társulata Lengyelországban, Torunban a KONTAKT Fesztiválon mutatta be Bérháztörténetek 0.3 című előadását. A toruni előadás egyben a Bérháztörténetek utolsó előadása is volt.
Az idén jubiláló fesztivál (huszadik alkalommal rendezték meg) egyik legnagyobb erénye, hogy a lengyel rendszerváltás után elsőként tette lehetővé kelet-európai és nyugat-európai előadások és társulatok találkozását. Az idei fesztiválon például a moszkvai Jevgenyij Vahtangov Színház, vagy Tompa Gábor előadása mellett többek közt Alvis Hermanis, Thomas Ostermeier és a Rimini Protokoll is szerepelt.
