Az irodalmi életet 1937-ben fölkavaró Villon-átköltése utójátéka volt az akkor már évtizedes berlini szépirodalmi botránynak, amikor: K. L. Ammer Villon-átköltéseit Brecht az irodalmi tolvajlást kimerítően átköltötte. Brecht Ammertől elcsórt Villonjai beletorkoltak a Koldusoperába. Utóbb regényváltozatába: A háromgarasos regénybe. Ezt Faludy csillogóan lefordította. Nevét azonban csak parány betűkkel szedték hátul a könyv impresszumában, mivel 1957-ben, megjelentekor, a költő már túl volt a határt övező árkon és bokrokon. Bécs ? Párizs ? London ? Firenze ? Málta útvonalon végül Torontóban érkezett. Ott dolgozott és élt diadalmenetnek beillő hazaköltözéséig.
Munkássága java részében szelet vetett. Többnyire vihart aratott. Vonzódott a német irodalom nagy gúnyolódójához, Heinéhez. A Villonnal egy időben átköltötte Németország - Téli rege címmel Heinrich Heine poémáját. Erotikusan szabados versei (A pompeji strázsa, 1938) és a világirodalom merész verseiből markoló műfordításai sokat lazítottak a közös álszemérmen. A háború alatt az amerikai hadseregben szolgált. Hazatérése után a Népszava munkatársaként éles cikkekkel kavart vihart. Színikritikusként Várkonyi Zoltán Művész Színházbeli Képzelt beteg rendezése alkalmából megírta (1948), hogy a társadalmi változásokkal Moli?re művei is ?kártyavárként omlottak össze." S bár Torontóban megjelent Levelek az utókorról kötetébe (1975) gyilkos szatírákat Antedatált a sztálinizmusról és a Rajk autodaféról, 1949. október 25-én a Népszavában megjelent Nyolc szörnyeteg című gúnyverse a Rajk-per vádlottjairól.
Szerencsés és teljes élet jutott Faludy Györgynek. Szerencsésnek mondható akkor is, ha kétszer kényszerült emigrációba. Egyszer a világháború előtt. Másodszor börtönből szabadulván 1956-ban. Akkor is, ha második, önkéntes száműzetése tovább tartott három évtizednél. Amikor hazajött: az olvasó ország fogadta, az egyetemi és középoskolás ifjúság szakmányban ült lábainál és hallgatta a kifogyhatatlan, színes szavú, lobogó üstökű aggastyánt, aki kikezdhetetlen emlékezettel regélte filológiailag nem egészen kikezdhetetlen elbeszéléseit életéről, régóta utcanevet vagy emlékszobrot kapó kortársairól, a költészetről és a világról.
Amikor Horváth Balázs, az Antall-kormány belügyminisztere a Zeneakadémia költői estjén, az emelvényen álló hangversenyzongora tetején írta alá a költőt hazája fiává hivatalosan is visszafogadó személyi igazolványt: ebben a gyengéd és komikus pillanatban úgy érezhettük, a magyar demokrácia jó úton jár. A rendőrminiszter nevéhez méltóan szolgálja a közt, a költészetet. Személyében minden hivatali fontoskodás és komolykodás nélkül kiigazítja a különböző történelemi koroknak a költőre mért méltánytalanságait.
A legutóbbi időkig évtizedek óta Faludy mellett volt a kitűnő kanadai filológus Eric Johnson ? a Micimackó latinra fordítója -, testének, szellemének karbantartója, titkára, ápolója, munkatársa (közös könyvük az angolul és magyarul megjelent Jegyzetek az őserdőből).
Túl a kilencedik évtizeden Orbán János Dénes kolozsvári költő és vendéglős (?a legjobban kereső magyar költő") irodalmi kocsmája megnyitójára meghívta Faludyt, s ott ismerkedett meg Kovács Fannyval, akit hamarosan feleségül vett. Roppant életvágy és életerő kell aggastyánként is kihívni a világ száját. A felkeltett érdeklődést fenntartani. Szakadatlan gondoskodni új meg új megütközni valóról.
Meghalt Faludy György. Halála után sem várható személye körül megnyugvás.
szerző: MGP
