- Merrefelé van Macskaláp, s miféle nőalak Hester, akit életre kelt?
- A Macskaláp Írországban van, ha a térképen keressük, egyébként pedig az otthonunk, a hazánk. Hester tükör, mindazon végletek megtestesítője, amit magunkban hordunk, amit elfogadnunk kellene és nem megtagadnunk, mert az tragédiához vezet. Hester a múlt és lánya, Josie a jövő, elválaszthatatlanok.
- A műről az olvasható a színlapon, hogy egy mai közegbe helyezett sorstragédia, afféle kortárs Médeia-variáció. Úgy véli, tragikus hősnő-szerepekre van predesztinálva, pedig nagyon vágyna valami felhőtlen vígjátékra, ahol egy jót bolondozhat?
- Szerencsére mindig úgy van velem, hogy váltják egymást ezek a szerepek. Nem tudnám elképzelni, hogy csak tragédiákat, vagy csak vígjátékokat játsszak.
- A rendező, Radoslav Milenkovic azt nyilatkozta Önről A Macskalápon kapcsán: "minden vágyam az volt, hogy ő játssza a főszerepet, és nagyon boldog vagyok, hogy így lett. Ha megrendezhetném a darabot Londonban, és Básti Juli anyanyelvi szinten beszélne angolul, nem kérdéses, nálam ott is csak ő lehetne a főszereplő". Hasonló jókat tud Ön is mondani kettejük együttműködéséről?
- Nem ismertem Rále - t, féltem, hogy esetleg mást akar rendezni a darabból, mint ami, de már az olvasópróbán olyan pontosan elemezte, és annyi érzékenységgel, emberismerettel fordult felénk, hogy megnyugodtam. Úgy éreztem, hogy egyformán gondolkozunk helyzetekről, állapotokról, érzelmekről. Azonkívül Rále nagyon jó színész is, ismeri a fajtáját. Türelmes, humoros, érzi, mikor kell erőltetni valamit, és tudja, mikor kell elengedni, vagy más irányba indulni. Munkamániás. És ez jó.
- A Nemzeti Színház "sűrű mezőnyében" elegendő érdekes feladatot kap, ami biztosítja a jó közérzetét? Vagy úgy gondolja, manapság az ember ne ugráljon, hanem becsülje meg, hogy egy rangos társulathoz tartozik?
- Ez tipikusan az a kérdés, amit ebben az országban mindig feltesznek, ha valaki, éppen abban a pillanatban nem érzi magát nagyon rosszul. Ettől aztán ismét rosszul érezheti magát. Most egy fantasztikus szerepet próbálok, amilyet egész pályám során kevésszer, tehát pillanatnyilag nem vágyódom el ebből a "rangos társulatból".
Básti Juli és Csoma Judit a próbán - Lassan utolérik az anyaszerepek. Úgy tűnik, zökkenőmentesen éli meg a vált(oz)ást. A vígszínházi A kaukázusi krétakör előadásban Gruse alakításáért a legjobb színésznőnek jelölték a tavalyi POSZT-on. Ám belül ez nyilván sokkal bonyolultabb folyamat.
- Valóban bonyolult. Már az Übü Mamában erre edzettem. Gáspár Sanyi a premieren azzal gratulált: " Neked nem lesz probléma a szerepváltás. " Mindenesetre érdekes tanulmányozni magam. Figyelek. Aztán majd ezt is megmutatom a színpadon.
- Mi a fontosabb az Ön számára: szeressék, becsüljék, vagy tiszteljék?
- Megbecsülöm, hogy gyönyörű egészséges gyerekeim vannak, tisztelem a gondolataikat, vágyaikat, képességeiket, szeretem őket, ahogy vannak, minden erényükkel, hibájukkal együtt. S mert egy kicsit mindannyian gyerekek maradunk, nekem is fontos mind a három, mért kellene kettőről lemondanom.
- A Madách Színház-i Sally Bowles óta, az Ahogy tetszik nyári keszthelyi előadását követően a Vidám Színpadon láthattuk Önt énekelni. Ám úgy hírlik, a siker dacára, a Fekete Péter lekerül a színház repertoárjáról. Nem vágyik újabb zenés szerepre?
- Jövőre még játszani fogjuk, a nagy sikerre való tekintettel. Most is mindig zsúfolt, pótszékes házaknak játszunk. De ha lekerül a műsorról ez is, meg a Nemzetiben a Pesti Szín is, akkor igen, hiányozni fog, úgyhogy Csákányi Eszterrel egy közös, zenés estet tervezünk.
- Keszthelyen még most is emlegetik a helybeliek, a nyári játékokon A makrancos hölgy címszerepében nyújtott játékát. Felfedezhetjük Önt idén újra a Festetics-kastély parkjában, vagy a nyarat a családnak, a gyermekeinek szenteli?
- Még nem tudom pontosan.
- Negyedszázada végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. Végigjátszotta a világ drámairodalmát. Van olyan szerep, ami fáj, hogy kimaradt? És lenne-e olyan feladat, amire vágyik, amelyre habozás nélkül igent mondana?
- Minden kimaradt szerep fáj, de már csak babonából sem mondanék olyat, amit eljátszanék. Legutóbb sajnos a Penthesilea "maradt ki". Rosszindulattal írtak róla valótlanságokat. Engem nem kérdeztek. Mi az, amire gondolkodás nélkül igent mondanék? A Penthesilea. Ha kapnék időben példányt, és elegendő próbaidőt.
- Úgy érzi, megérte, hogy édesapja örökébe lépett, s színésznek szegődött?
- Ez volt a legkönnyebb kérdés. Röviden válaszolhatok. Igen.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
