Caragiale egy nyelvi laboratóriumban ül, és mikroszkópjával vizsgálja a szavakat, eredetüket, hangalakjukat, stilisztikiai értéküket, a képzők eredetét. Aztán ízekre szed mindent, és kikever valami újat... az emberi hülyeség grammatikai szerkezetéről. Írja Tompa Andrea a Színház 1999. februári számában. Caragiale fergeteges komédiája, a "Farsang", a Nemzeti Színház januári bemutatója.
Jordán Tamás így nyilatkozott a darabról:
A munkához az ötletet még Mácsai Pál barátomtól kaptam. Ő foglalkozott a darab bemutatásával és úgy képzelte, hogy Réz Pállal aki kiváló szakértője a román irodalomnak, és beszéli is a nyelvet - csináltat egy nyersfordítást. A nyersfordításból pedig Parti Nagy Lajos készíti majd a műfordítást. Így is történt. Caragiale-t ugyanis rendkívül nehéz hitelesen fordítani, mert a figurái egy bonyolult szlengben beszélnek. Olyannyira, hogy Réz Pál a kiváló nyersfordításhoz még román-román szótárt is használt. A végeredmény kitűnő lett, amiből aztán Parti Nagy Lajosnak sikerült magyarra mentenie a mű nyelvi világát. Bravúros nyelvi leleményekkel hűen visszaadta azt a típust, azt a beszédmodort, amit a szereplők ebben a darabban használnak. Merem állítani, hogy egy mestermunka lett, jól mondható, és a próbákon nagy élvezet vele dolgozni.
Ion Luca Caragiale: Farsang
komédia
Nae Girimea, borbély és felcser - Szarvas József
Iancu Pompon - Csankó Zoltán
Mache Razachescu, avagy Leo, avagy Lőcsláb - Sinkó László
Adóhivatali segédtollnokjelölt - Kaszás Attila
Iordache, Girimea segédje - Spindler Béla
Mita Baston - Udvaros Dorottya
Didina Mazu - Murányi Tünde
Csendbiztos - Vida Péter
Maskara - Pásztor Edina
Pincér - Koleszár Bazil Péter
Valamint farsangozók, bálozók (tánckar)
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Dőry Virág
Koreográfus: Román Sándor
Dramaturg: Keszthelyi Kinga
