| Akár tinihorror is lehetne. De hála a megbocsátó égnek, olybá tűnik, ezúttal megúsztuk. Talán nem is lesz több. Tán már kiment a divatból a tinihorror. Utóbb a Valentine című, hát persze, hogy egy véres Bálint napon játszódó ilyesféle opusz már csupán videomegjelenésnyi kört futott. És akkor ott van a bemutatandó film címe. Elhagyatva. Egy csöppet ez is félelmesen hangzik.
De nem. Leginkább egy pszichothrillerre hajaz. Végig szürkés fátyol borít mindent. Olyan áttetsző és borzongató. Sötét és nyugtalanító. |
 |
 |
 |
||
| Még jó, hogy az intelligens és kicsit befordult Katie beleszeret. Meg nyilván az egész egyetem, de szőke, kékszemű lovagunk végül a gesztenyebarna szemű leányt tünteti ki megtisztelő figyelmével. Aztán mikor lelép, hogy körbeutazza a világot, merthogy nem egy ágrólszakadt, Katie ismét tanulmányaiba fordul, nem törődve senkivel és semmivel. Aztán jön egy nyomozó, egy sármos fiatalember, aki nyomára bukkant valaminek, amihez köze van Embrynek. Vagy nem. |
 |
| Mindenképpen jó oldala a produkciónak, hogy képes végigvinni a takaréklángon égő félelmet, ami tán sokkal borzongatóbb, mintha folyamatosan sikítozva ugrálnánk ki filmnézés közben a fotelből. Ebben nem kis szerepet játszik Charlie Hunnam valóban átütő személyisége és mintha Katie Holmes azonos nevű karaktere szerepében is felcsillantana valamicskét színészi képességeiből. És ott van még Benjamin Bratt is, aki az exalkoholista, magányba húzódó rendőrnyomozót alakítja a lehetőségekhez mérten sok finomsággal, szépséggel. Egészen apró szerepben bár, de feltűnt még egy ifjú tehetség, Melanie Lynskey is, aki egy stréber könyvmolyt formál kislányos naivitással. Ám e néhány mondatát is félelmetesen átütően, izgalmas karakterformálással mondja. |
 |
| A film rendezője és forgatókönyvírója pedig nem kisebb személy, mint az a Stephen Gaghan, aki tavaly zsebre vágott a Traffic könyvéért egy Golden Globe-ot meg egy Oscart. Kijárta már az élet forgatókönyvíró-iskoláját sorozatokban, sikerfilmekben. Első rendezésnek pedig ez sem rossz. És az is jó húzás volt tőle, hogy Matthew Libatique operatőrt kérte fel a film fényképezésére. Ő fotografálta ugyanis Darren Aronofsky mindkét kultuszfilmmé avanzsált alkotását (a Pít és a Rekviem egy álomért címűt), amelyek nem nélkülözték az eredeti, újszerű kameramozgásokat és beállításokat. |
 |
| Most sem unatkozott annyira Libatique és teremtett néhány szép pillanatot sejtelmes látványvilágával. A már sok filmben látott idősíkfedések és hollywoodi nagyközelik a duzzadtajkú Holmes kisasszonyról nem rejtenek magukban újdonságot, ám a film végén mégis meglepődtem. Arra ugyanis, ami a végén történik, azt hiszem, nem számítottam. Visszatekintve most már olybá rémlik, a megfejtés végig benne volt a lány tekintetében. És ez egyáltalán nem rossz. |
