A Centrál Színház monumentális revüszínpaddá változott november 20-án: az Eisemann Mihály által jegyzett Fekete Péter című zenés játék aznap esti bemutatóját az igencsak kedélyes hangulatban lezajlott, délelőtti főpróba előzte meg. A vörös függöny mögül kezdetben előszüremlő lelkes szöszmötölés után közel háromórányi, kacagással kevert holdvilágoséjszakán-leszmagajusztisazenyém-koktél hömpölyög elő a színfalak mögül. A színház közel 10 éve játssza az előadást, ám ezúttal a Keszthelyi Nyári Játékokra felújított, új szereposztással megbolondított átdolgozással lepik meg a közönséget. A korábbi és az új verzió viszonya kapcsán a kétbalkezes Fekete Pétert megformáló Magyar Attila elmondja: egy-egy viccel, poénnal, fordulattal akár bővülhet is az előadás, és ahol találnak egy ilyet, azt esetenként be is építik. Hozzáteszi, tulajdonképpen változik a darab, egyre hosszabb: "Most már arra kell figyelnünk, hogy nehogy fél tizenegykor legyen vége, mert a nézők és mi is nagyon élvezzük". Az előadás természete akár az improvizációra is lehetőséget teremt: az egyik keszthelyi előadás alkalmával például a színész egy hirtelen áramkimaradást követően spontán mesedélutánt prezentált a sötétben maradt hallgatóságnak, akik nagyon élvezték a probléma ilyetén való orvoslását. "Mindig történik valami, aminek nem kéne, ezt mind beleépítjük" - világította meg a körülmények olykor szerencsétlenségükben is jótékony hatását a színész. Bevallása szerint mind emberileg, mind színészileg nagyon közel áll hozzá a két világháború közti időszak. Fekete Péter igen hálás szerepének nagyon örül, hiszen kicsit olyan, mintha rá szabták volna.
Hajnal Lucien szerepét eredetileg Hevér Gábor játszotta, majd azt Simon Kornél - meglehetősen fiatal színészként - vette át 2003-ban a Vidám Színpadon. Bár egy felújítás esetében feltehetően az a cél, hogy a már jól működő koncepció ne változzon, azért minden egyes új belépő hozzátesz magából egy kis darabot. "Ezért vagyunk színészek, hogy a személyiségünk egy picit azért átsüssön a szerepnek legalább a repedésein. Minden esetben megváltozik valamilyen fokon a konstrukció" - vallja Simon Kornél. Ő csodálkozott rá a legjobban, hogy bizonyos posztokon történt változások mekkora különbséget eredményeztek. Hajnal Nikolett szerepében korábban Meskó Tímeát láthattuk, most pedig Oroszlán Szonja alakítja Lucien testvérét. A színész mindkettőjükkel nagyon jól tudott együtt dolgozni, mégis attól, hogy Meskó Tímea egy kifejezetten a két világháború közti időszakra hajazó, klasszikus figurát csinált, míg "Szonja kicsit alacsonyabb, teltebb, vérbőbb személyiség", az ő kettősük is megváltozott. Bevallása szerint hat éve még energiájának a nagy része merült ki abban, hogy azt játszotta, ami nem ő, hiszen egy öt-hat évvel idősebb figurát, egy érett férfit kellett megjelenítenie. Mostanra viszont a szereplő kora és a színész saját kora egyre inkább közelít egymáshoz. A színészek láthatóan élvezik a közös munkát: nevetgélnek, szeretnek, lubickolnak az előadásban. Különösen szívet melengető Haumann Péter bájosan kótyagos Károly (Charlie) bácsija, aki - bár a kelleténél talán kevesebbet látható a színen, mégis bearanyozza az egész előadást. Fekete Péter visszatért: szilveszterkor pedig vele együtt, duplán ünnepel a Centrál.
