| Miről is szól? Van a két család, melyet az öreg családfők kormányoznak a saját, nevetséges középkori módszereikkel, nem tudnak igazából semmiről, ami körülöttük történik, nevetséges figurák, de kezükben a hatalom, ezért félelmetesek. A kamaszokat a szenvedély kormányozza: Rómeót a szerelem, Tybalt-ot az erőszak, Mercutio-t a krakélerség. A szerelem és a gyűlölet heve azonos lángon ég a pécsi előadásban, bár a gyűlölet látszik is. |
Balikó Tamás nem tűrte fel az ingujját, s nem nyúlkált mélyen a darabba, merte a színészi játékra bízni az előadást, Dúró Győző dramaturg jócskán húzott a darab szövegéből (húzhatott volna még), de így is némi ellentmondást fel lehetett fedezni az előadásban. Pilinyi Márta jelmezei a korhűségre törekedtek, megidézték a reneszánsz öltözéket, de a zeneszerzőként feltűntetett Weber Kristóf Dire Straits balladisztikus rockzenéjét használta, és ha jól füleltem Az előadás nagyon jól indult, dinamikusan, pörgősen, a kardok pengtek, a díszlet 8-9 ajtaja, ablaka kitárult, mindenhonnan szereplők bújtak elő, aztán sajnos szavalásba kezdtek a színpadon, amiből lassan-lassan kikeveredtek. Az első részben több alkalommal alig lehetett érteni a színészeket már a hetedik sor közepéről is. Többször lelassult a darab, időnként felgyorsult, ezt hívják tempótlanságnak, de ez még alakulhat. |
 |
| Jelenet az előadásból |
| Az előadás Rómeója Köles Ferenc, amatőr, alternatív színjátszásból került pár éve a kőszínházba, számára az ekkora szerep egy tanulási folyamat, a bemutatón még birkózott, bíztató jelekkel. Ahogy Mészáros Sára, - aki Capulet-ék lányát, Júliát alakítja - sem készült el teljesen, visszaköszön egy szerepe - mely szerintem az idei év egyik legjobb alakítása Pécsi Nemzeti Színházban, ő Pirandello: Ártatlan Bűnök előadásának Bice-je - indulatai nem mindig Júliások, nem tűnik kamaszlánynak. Ami a szerelmesek produkciójából hiányzott, az az erotika, ami átfűti a lelket, amiért végül is egy Rómeó és Júliát megnéz az ember, akár önszántából is. Kapni kéne valami kis lángot, lélekbe, szívbe. De ez nem egy ilyen előadás, visszafogott, elkendőző ezen a téren. (Láttam olyan Rómeó és Júliát német színpadon, melyben az ágyjelenetben két mezítelen fiatalt egyetlen lepedő takarta, mégsem volt ordenáré, hanem finom és izgalmas.) |
 |
| Jelenet az előadásból |
| Az előadásban szerepét legjobban Harsányi Attila (Mercitio) valósította meg, érdekes, a közönség is őt, nem a tragikus szerelmeseket jutalmazta a legnagyobb tapssal. Harsányi Attilának testhez állnak az őrült figurák -az emlegetett Pirandello darabban szintén őrültet alakít, akárcsak Spíró Imposztorában is efelé hajlik a produkciója. Harsányi lejátszik mindenkit a színpadról. Több színészt szinte észre se lehet venni: Lesznyák Katalin Lady Montague-ja láthatatlan maradt számomra, de Bukszár Márta Lady Capulet-je is csak ismétlődő kárálásaival, egyhangúságával hívta fel a figyelmet magára, ezt csak a pécsi társulat szűkösségével tudtam indokolni, bár kapásból három-négy színésznőt fel tudnék sorolni, aki képes lenne eljátszani ezeket a szerepeket. |
 |
| Jelenet az előadásból |
| De térjünk vissza Harsányihoz. Szóval van egy örülten krakéler figura, aki ordenáréságokat művel (ahogy ez már ennél a szerepnél szokás, a kardját, mint farkát kiveri, önkielégítést mímel, ha úgy tetszik, s ennek több vállfaját bemutatja), hangjával, mozgásával játszik, s bár lefojtva, mint üvegbúra alatt a láng, nem elhomályosítva másokat, csak megvilágítja őket, mégiscsak ő van jelen leginkább a színpadon. Érdekes Stenczer Béla Lőrinc barátja is akkor, amikor Stenczernek sikerül a standard karakteréből pillanatokra-fél percekre kibújnia. |
 |
| Köles Ferenc, Stenczer Béla és Mészáros Sára |
| A díszlet (Horesnyi Balázs) némely jelenetben -főleg kezdetben - nagyon sokat lendített a játékon, de mivel díszletváltozás nem történt, sokszor erőltetettnek tűnik a helyszín átértelmezése. Olyan szobát még nem láttam, amelyben az ágy kilóg az erkélyre, lett légy az csak egy csöppnyi kilépő. Az előadásból a kardjeleneteket külön ki kell, hogy emeljem. Fillár István vezetése alatt remekül sikerült a kard-koreográfia, néhol valódinak tűnő csörtéket láthatunk. |
 |
| Köles Ferenc és Mészáros Sára |
| Az előadás még nem kiforrott, még nem dőlt el a sorsa, összeáll, vagy szétesik elemeire. Balikó Tamás visszafogottan nyúlt a darabhoz, szerencsésen választotta az új Nádasdy Ádám fordítást, s inkább komikus-kardos vérdrámát rendezett, mint romantikus, vagy erotikus tragédiát. Pár ötlet és a színészek összecsiszolódása még hiányzott ahhoz, hogy valóban izgalmas előadás szülessen. Az előadás végén elindul egy kis katarzis hullámocska, csak nem tudni célt ér-e. Hogy a Shakespeare darab azt üzente, a kamasz lét veszélyes, vagy inkább a felnőtt lét tragikomikus? Nem eldönthető. Marad, mint az előadás, egyfajta félmegoldás. Fotók: Körtvélyesi László |
