Félmegoldás - Rómeó és Júlia Pécsett

Egyéb

Miről is szól? Van a két család, melyet az öreg családfők kormányoznak a saját, nevetséges középkori módszereikkel, nem tudnak igazából semmiről, ami körülöttük történik, nevetséges figurák, de kezükben a hatalom, ezért félelmetesek. A kamaszokat a szenvedély kormányozza: Rómeót a szerelem, Tybalt-ot az erőszak, Mercutio-t a krakélerség. A szerelem és a gyűlölet heve azonos lángon ég a pécsi előadásban, bár a gyűlölet látszik is.

Balikó Tamás nem tűrte fel az ingujját, s nem nyúlkált mélyen a darabba, merte a színészi játékra bízni az előadást, Dúró Győző dramaturg jócskán húzott a darab szövegéből (húzhatott volna még), de így is némi ellentmondást fel lehetett fedezni az előadásban. Pilinyi Márta jelmezei a korhűségre törekedtek, megidézték a reneszánsz öltözéket, de a zeneszerzőként feltűntetett Weber Kristóf Dire Straits balladisztikus rockzenéjét használta, és ha jól füleltem Az előadás nagyon jól indult, dinamikusan, pörgősen, a kardok pengtek, a díszlet 8-9 ajtaja, ablaka kitárult, mindenhonnan szereplők bújtak elő, aztán sajnos szavalásba kezdtek a színpadon, amiből lassan-lassan kikeveredtek. Az első részben több alkalommal alig lehetett érteni a színészeket már a hetedik sor közepéről is. Többször lelassult a darab, időnként felgyorsult, ezt hívják tempótlanságnak, de ez még alakulhat.

Jelenet az előadásból
Az előadás Rómeója Köles Ferenc, amatőr, alternatív színjátszásból került pár éve a kőszínházba, számára az ekkora szerep egy tanulási folyamat, a bemutatón még birkózott, bíztató jelekkel. Ahogy Mészáros Sára, - aki Capulet-ék lányát, Júliát alakítja - sem készült el teljesen, visszaköszön egy szerepe - mely szerintem az idei év egyik legjobb alakítása Pécsi Nemzeti Színházban, ő Pirandello: Ártatlan Bűnök előadásának Bice-je - indulatai nem mindig Júliások, nem tűnik kamaszlánynak.
Ami a szerelmesek produkciójából hiányzott, az az erotika, ami átfűti a lelket, amiért végül is egy Rómeó és Júliát megnéz az ember, akár önszántából is. Kapni kéne valami kis lángot, lélekbe, szívbe. De ez nem egy ilyen előadás, visszafogott, elkendőző ezen a téren. (Láttam olyan Rómeó és Júliát német színpadon, melyben az ágyjelenetben két mezítelen fiatalt egyetlen lepedő takarta, mégsem volt ordenáré, hanem finom és izgalmas.)
Jelenet az előadásból
Az előadásban szerepét legjobban Harsányi Attila (Mercitio) valósította meg, érdekes, a közönség is őt, nem a tragikus szerelmeseket jutalmazta a legnagyobb tapssal. Harsányi Attilának testhez állnak az őrült figurák -az emlegetett Pirandello darabban szintén őrültet alakít, akárcsak Spíró Imposztorában is efelé hajlik a produkciója.
Harsányi lejátszik mindenkit a színpadról. Több színészt szinte észre se lehet venni: Lesznyák Katalin Lady Montague-ja láthatatlan maradt számomra, de Bukszár Márta Lady Capulet-je is csak ismétlődő kárálásaival, egyhangúságával hívta fel a figyelmet magára, ezt csak a pécsi társulat szűkösségével tudtam indokolni, bár kapásból három-négy színésznőt fel tudnék sorolni, aki képes lenne eljátszani ezeket a szerepeket.
Jelenet az előadásból
De térjünk vissza Harsányihoz. Szóval van egy örülten krakéler figura, aki ordenáréságokat művel (ahogy ez már ennél a szerepnél szokás, a kardját, mint farkát kiveri, önkielégítést mímel, ha úgy tetszik, s ennek több vállfaját bemutatja), hangjával, mozgásával játszik, s bár lefojtva, mint üvegbúra alatt a láng, nem elhomályosítva másokat, csak megvilágítja őket, mégiscsak ő van jelen leginkább a színpadon. Érdekes Stenczer Béla Lőrinc barátja is akkor, amikor Stenczernek sikerül a standard karakteréből pillanatokra-fél percekre kibújnia.
Köles Ferenc, Stenczer Béla és Mészáros Sára
A díszlet (Horesnyi Balázs) némely jelenetben -főleg kezdetben - nagyon sokat lendített a játékon, de mivel díszletváltozás nem történt, sokszor erőltetettnek tűnik a helyszín átértelmezése. Olyan szobát még nem láttam, amelyben az ágy kilóg az erkélyre, lett légy az csak egy csöppnyi kilépő. Az előadásból a kardjeleneteket külön ki kell, hogy emeljem. Fillár István vezetése alatt remekül sikerült a kard-koreográfia, néhol valódinak tűnő csörtéket láthatunk.
Köles Ferenc és Mészáros Sára
Az előadás még nem kiforrott, még nem dőlt el a sorsa, összeáll, vagy szétesik elemeire. Balikó Tamás visszafogottan nyúlt a darabhoz, szerencsésen választotta az új Nádasdy Ádám fordítást, s inkább komikus-kardos vérdrámát rendezett, mint romantikus, vagy erotikus tragédiát. Pár ötlet és a színészek összecsiszolódása még hiányzott ahhoz, hogy valóban izgalmas előadás szülessen. Az előadás végén elindul egy kis katarzis hullámocska, csak nem tudni célt ér-e. Hogy a Shakespeare darab azt üzente, a kamasz lét veszélyes, vagy inkább a felnőtt lét tragikomikus? Nem eldönthető.
Marad, mint az előadás, egyfajta félmegoldás.

Fotók: Körtvélyesi László