Frenák Pál Társulat: Apokalipszis-Frisson
2006. szeptember 28?30. (Cs-Szo) 20h
Jegyár : 1500 Ft, diákjegy: 1100 Ft, a Trafó bérlet érvényes!
A Frenák Pál Társulat darabja új felállásban! A Csajokból már ismert Kolozsi Viktória és a tavaly látott Johanna Mandonnet és Nelson Reguera mellett most bemutatkozik a magyar közönségnek Várnagy Kristóf, a koreográfus legújabb felfedezettje is. Az előadás az ember legmélyebb ösztöneit kutatja, a testbe, a mozdulatba vésődött emlékeket hozza a felszínre. Frenák kirobbanó, elsöprő erejű tánccal, sokkoló és olykor groteszk szimbólumokkal jeleníti meg mindezt. A lenyűgöző mozgáshoz Fabrice Planquette alkotott rendkívül erős zenét, amelynek a lüktetését a zsigerekben érezni.
A darab a táncosok árnyjátékán alapul, amelyet videó vetít ki a színpadon elhelyezett négyzet alakú platóra. Az árnyak birodalmában tett fantáziautazás egyértelmű szimbólum. Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése; valami végső igaz, lemeztelenített valóság meglelése a mindenek felett hajszolt, vágyott cél. A szemünk előtt életre kelt fantomokról egyetlen pillanatra sem tudjuk eldönteni, hogy valódiak-e vagy csupán a képzelet szüleményei, vajon végletes vonzalmat vagy éppen pusztító gyűlöletet ébresztenek a nekik kiszolgáltatott nézőkben. Véres csatákat, vagy érzéki játékot látunk? Kik ők és miféle ezerarcú viszony fűz bennünket hozzájuk?
Az Apokalipszis-Frisson a Fiúk és a Csajok után Frenák Pál trilógiájának befejező része, melynek bemutatója 2005 márciusában volt a Trafóban.
?Tűéles mozdulatok, a test teljes megfosztottsága és groteszk félelmei jellemzik a Frenák Pál Társulat új darabját. Kemény, fémes és szégyentelen.?
(Mestyán Ádám: Magyar Narancs XVII. évf. 14. szám, 2005. április 7.)
The latest piece by choreographer Frenák, who is currently living and working in Paris, continues to explore man?s deepest instincts, and evokes memories that are eroded into our bodies and movements. Frenák portrays it all with explosive, sweeping dances, shocking and at times grotesque symbols. Fabrice Planquette has created especially powerful music for the amazing movements- you can feel it pulsating in your guts. The overall objective is a quest for the content of the subconscious, the deepest level, to exceed the ultimate limit, in order to find naked reality, the final truth. It is impossible to know whether or not the phantoms coming to life before our eyes are real or only a creation of the mind. Do they perhaps inspire eternal attraction or destructive animosity in the defenceless audience. Are we witnessing bloody conflict or sensual erotic games? Who are they and what kind of relation binds us to them?
Koreográfia /Choreography: Frenák Pál
Táncolják /Dancers: Kolozsi Viktória, Johanna Mandonnet, Nelson Reguera,
Várnagy Kristóf (Fülöp Viktor ösztöndíjas)
Díszlet /Set design: Kiss Péter, Emmanuel Piret
Jelmez /Costume: Maryse Khoriaty
Zene /Music: Fabrice Planquette
Videó /Video: Jean-Sebastian Leblond Duniach
Fény /Light: Marton János
Hang /Sound: Hajas Attila
Színpad /Stage: Ferenczi László
Támogatók: NKA, NKÖM, Főváros, AFAA, La Faiencerie Théatre, Ministére de la Culture (DRAC Picardie, Nord-pas-de-Calais)
Kritikák:
?Az Apokalipszis-Frisson legjobb jelenetei a férfi-nő kettősök. A fiúk és a csajok külön-külön tanulmányozása után Frenák összeeresztette a két nem képviselőit ? ezért is gondolom, hogy az Apokalipszis-Frisson a triptichon harmadik darabja. A Fiúkban megismert esendő, gyenge férfiak nők közelébe kerülve többször domináns hímként kezdenek viselkedni. Az Apokalipszis egyik kettősében a férfi ?fölülről kezeli" a nőt: majdnem végig a dobogón maradva, a hajánál fogva rángatja a partnerét. Visszatérő motívum, hogy a teremtés egyik koronája a színpad elején nemiségét hangsúlyozza: kisnadrágját félig lehúzva némi betekintést enged intim titkaiba, majd férfijelképét öntudatos büszkeséggel igazgatja. A nőket sem kell félteni. Az egyik hisztérikusan fetrengve, anyaszült meztelenül szólót ad elő az emelvényen, később boás revüjelmezben díváskodik, később úgy becsavarodik, hogy kényszerzubbonyt kell ráadni.? (Kutszegi Csaba, Színház, 2005. április)
?Merész, a maga módján mégis rejtőzködő művészfigura Frenák Pál. (?) Egy alapvetően szeméremes és álszenteskedésre hajlamos társadalomban válhatott művészete roppant népszerűvé. Frenák darabjai szenvedéstörténetek. Ismerősek a kínban összeránduló testek, a túlzó meztelenség, a kihívó csábítás, az egymást kegyetlenül, hidegen kezelő alakok viszonyrendje. Jóleső nézni a fantasztikus ügyességgel dolgozó táncosokat, a puritán, a táncot magát izgalmasan kiemelő, mégis rafinált színpadot.? (Mások, 2005. május XV. évf. 5. szám)
