Esterházy is ugyanerre volt szíves fölhívni a figyelmet egy rövid, méltató írásban, úgyhogy nem volt mese, tartani a szemet, és ez a szem (szám) láthatta, amit látnia kellett: Garaczi a mi emberünk.
A mienk, mert otthonosan (papucsban, mackóban, atlétában) mozgunk szövegeiben, az Esterházy utáni (posztmodern a négyzeten) prózában, ami líra inkább, persze, nem mintha nem volna mindegy, nem dráma, na pedig az? (index.hu, 2003)
Garaczi László estje a Kamrában
2005. április 29., péntek 19:00
?Mi történt Washington DC-be?
Lizike rágyújt egy cigire,
elszívja tövig,
nem volt túl rövid,
füstjelző megszólal izibe,
prüszkölve eláz a vizibe,
vijjog a plafon,
csorog a falon,
ez történt Washington DC-be."
Garaczi László
