Gergye Krisztián a gyönyörök kertjében

Színpad

"A tisztának minden tiszta" (Szent Pál levele Titushoz) - produkciója mottójául Gergye Krisztián ezt az idézetet választotta, ami egyértelművé teszi a netalán prűd (netán véletlenül betévedt) néző számára, hogy ami a MU Színház tenyérnyi porondján történik, nem más, mint az emberi élet és a művészet természetes velejárója. Gergye a tánc és a színház eszközével mutatja fel mindazt, amiről szerettünk hallgatni, amit szerettünk letagadni.
Amikor három különös dekoltázsba "öltözött" szereplő - az énekesnő Ágens, a színész Molnár Erika és a bábművész Tárnok Marianna - egyenként kíséri helyére az érkezőket, megérezzük, hogy valódi szertartásszínházba érkeztünk. Mi magunk is egy maroknyi földrögöt dobunk a három, kisgyermekkoporsón keresztben fekvő szólótáncosra. Aztán a nem szokványos színházi közegben elkezdődik a rítustánc.
Gergye félig mezítelen testét egy szokatlan szabású bőralsó is alig takarja (s vannak pillanatok, hogy még azt is feleslegesnek érezzük rajta). Gergyét - nem először - egy zenemű és egy festmény ihlette meg: most Stravinsky Tavaszi áldozata és Hieronymus Bosch A gyönyörök kertje című triptichonja inspirálta egy szokatlan, szakrális produkcióra.
Gergye mint koreográfus és táncos egyszerűen frenetikus. Ő azon kevesek közé tartozik, akik ma itt, Magyarországon képesek valami egészen mást megfogalmazni arról a mozgásszínházról, amely közel ötven-hatvan éve semmit sem változott, s többségében dögunalom. Az is kész csoda, hogy egy húszas éveiben járó fiatalember, aki csak tizennyolc évesen kezd el táncolni, egy évet eltölt Indonéziában, s megismerkedik a tradicionális javai táncosokkal, rövid idő alatt itthon is az élvonalba tör. (Mint szabadúszó táncosért ma már versengenek érte a különböző alternatív társulatok.)
Szinte megfejthetetlen, hogy milyen isteni adomány alapján képes arra a teljesítményre, amelyre sokan másfél évtizedes kemény iskolai tanulás-gyakorlás után is képtelenek.
Gergyének mint táncosnak, mint koreográfusnak és mint rendezőnek a legnagyobb erénye, hogy nincs egy felesleges, magamutogató mozdulata. Mély gondolatokat fejez ki a mozgás nyelvén életről és halálról.
Az összművészeti produkcióban meghatározó szerepe van a zenének is. Stravinsky Tavaszi áldozatát a fiatal török zongoravirtuóz, Fazil Say adja elő. Felfokozott és intenzív játéka telitalálat. (Fasil Say különben 2002-ben egy Csajkovszkij-Liszt CD-jéért elnyerte a hazai komolyzenei lap, a Gramofon Magyar Klasszikus díját.)
Gergye felkérésére Ágens (Gyimesi Ágnes), aki hangjával egy ideje következetes megújítója a hazai színjátszásnak, felénekelte a Tavaszi áldozat egészét, énekhangra fordítva az instrumentális hangzást. Zseniális az ötlet, zseniális a kivitelezés.
A három női közreműködő mindegyike külön méltatást érdemelne: mozgásuk, mimikájuk, hangjuk olyan megfeszített játékkal párosul, amelyet egykor például a Stúdió K-ban tapasztaltunk.
Külön elismerés illeti a MU Színházat: felvállalta Gergye Krisztián produkcióját, és otthont adott neki.

Fotó: Hapák Péter