Godot-ra várva

Színpad

Nyíregyházán, egy éve, másik fesztiválon majdnem éjfélkor kezdett a Badár, mert nem érte el a tizenegyes kezdést. Megmagyarázta, s tartott ez két órát, mint a műsor, másról nem is volt szó ugyanis. Pénteken is úgy dülöngéltek a nézők, akár csak akkor, Szabolcsban ? a Monostorapáti Faluház kertjében ugyanaz a téma, Badár késett, magamaga elemzi ezt, s az is kiderül, az esti programban a Szőke késéséről beszélnek ők ketten, mert van még vagy két órája, de nem lesz itt időben, az már most szentigaz.

Badárnak nézték
Fotó: Váraljai Szandra

Sáfár menedzser-tulajötletgazda impozáns kupleráj (e kapitányos jelzős szerkezet Nándorfi kolléga érdeme) tetején rajzol helyes backstagepassokat, gondosan égeti rá aműanyagot, sok Godot-ra vár. Milyen béna ezzel viccelődni, ugye? Kérdezem, hol vegyük fel az interjút, itt az irodában, vagy menjünk ki a ricsajba, mondja, mire kiérünk, zene lesz, Badár már az esti késést konferálja. Mire leülünk, Badár is ott terem s könnyen kódolható párbeszédbe kezd:

? Hova lett a Kőhalmi?

? Biztos a pultot támasztja megint.

? Nemá, ma még vissza kell tántorogni Boglárra, nincs a héten több fellépésem. Viszont a Godot Dumaszínház a Művészetek Völgye végéig jelen lesz Monostorapátiban, s Sáfár Zoltán szerint ez a Godot-nak azért újszerű kitelepülése, mert először költözik ki egyszerre a kávéház, a galéria és a dumaszínház. ?Két és fél éve nyomjuk, de komolyan, ez az első olyan helyszín, ahová jó szívvel leköltöztetjük a Godot programjait. Jani, a monostorapáti problémamegoldó egyszerűen világklasszis, ilyet más fesztiválon soha nem találtunk még." A közönségtől pedig azt remélik, hogy az átlagos hallgatóságnál jobban veszik majd a poénokat a Völgyben, hiszen itt mindenki pihenten és vidáman érkezik. Abban szinte biztos Sáfár, hogy életük leggyatrább közönségét a monostorapátiak semmiképpen nem fogják überelni, helyesebben alulmúlni. Akkor ugyanis vagy száz marketingmenedzser, mindennapi betevő reklámjaink szülőatyja, potenciális szponzor ült a nézőtéren. Nem vicc: itt abból van a legkevesebb.

Koren Zsolt
Völgyfutár, 2006 I. szám