Görgey Gábor valamikor a rendszerváltást követő vadkapitalizmus zűrzavarában írta a Tükörjátékot. Vajon olyanok vagyunk mi is, mint a Bourbonok, akikről az - a darab mottójának is tekinthető - mondás járta: "semmit sem tanultak, viszont mindent elfelejtettek"? Az 1990-es évek, 1914 és 1789 egymásra montírozott sorsfordulói, a történelmi korszakok szinte azonos módon rosszul döntő-cselekvő hősei elevenednek meg az Ericsson Stúdió színpadán és nézőterén. A már lejátszott történelmi jelenet szereplői kiülnek a közönség közé, és velük együtt ők is végigkacagják őseik hasonlóan balul sikerült történelmi sorsfordulóit, miközben fütyülnek a mindenkori jelen történelemformáló erejére. |
A legsikerültebb rész az 1990-es évek, amikor a bunkó újgazdag (Törköly Levente) és a mésalliance-t másfajta újgazdag allűrökkel kompenzáló, pótlékot kereső feleség (Horváth Lili), játékosan tükröt tart arról a félresikerült, forradalom nélküli átmenetről, amelytől (a politikusaink kivételével) oly sokat szenvedünk. (Horváth Lili jól adja a kicsit gyengén megrajzolt feslett nőcskét, de a színésznőnek most kellene elgondolkoznia, merre tovább, hiszen már sokszor megmutatta, azért ennél már jobb szerepeket érdemel.) |
Az 1914-es rész kicsit gyengébbre sikeredett, de az 1789-ből színpadra lépett Jean-Louis de Chardonnay márki (Jánosi Dávid), felesége, Antoinette (Nagy Enikő) és Peti, Péter, Pierre (Csadi Zoltán) elmésen komédiázva oktatja ki a nézősereget. |
Minden részben megjelenik Teréz, Terka, Thérese néven a komorna (Iván Ildikó - a képen). Sándor János állította színpadra a Tükörjátékot, aki Görgey színpadi szövegeinek legavatottabb ismerője, még az "átkosban", mint kaposvári, szegedi, kecskeméti, debreceni (fő)rendező, több alkalommal elsőként állította színpadra az akkor még épphogy megtűrt kategóriába tartozó író műveit. Most is érezni, hogy kongeniális társa az írónak. Fotó: Ilovszky Béla |