(MTI) - Ennek a jegyében született meg a színész-rendező-drámaíró Gosztonyi János második könyve, amelyben ismét kíméletlenül megmondja, mit gondol pályatársairól. A megifjodott New York Kávéházban a szerző dedikálta csütörtökön még nyomdaszagú kötetét.
"Most aztán mindenki megkapja a magáét. Jót, rosszat, de főleg rosszat. Végre leírja valaki, hogy X. Y. mennyire ripacs módon énekel magyar nótát és hogy milyen elviselhetetlenül negédes az irodalmi estek nagyasszonya" - lehetett hallani a kommentárokat.
Klasszikusok és mai fiatalok, élők és holtak, ügynök filmrendező és mára elfeledett színi kritikusnő - Gosztonyi János a pályatárs és/vagy kortárs folytatja ebben a kötetben, amit az elsőben megkezdett, azaz mindenkiről kendőzetlenül megírja a véleményét.
"Ki ő, hogy ezt megengedheti magának?" - ilyen jellegű kifakadások a mostani könyvvel kapcsolatban is várhatók. Az írások sokkal izgalmasabbak, több titkot árulnak el a színházi világról, mint a bulvárlapok.
Tények és vélemények sorakoznak egymás mellett. Sok megállapítás persze sértő, hogyne lenne az, ha valakire ki(vagy rá-)mondják hogy tehetségtelen, vagy hogy miként választhatott magának olyan link, semmirekellő társat, ráadásul a szakmából.
A könyvet az Argumentum Kiadó gondozta. Csütörtöki premierjén több, benne megemlített színész is megjelent személyesen, köztük Sáfár Anikó.
A szerző így fogalmaz az előszóban: "Talán sikerült egy kicsinyke rést vágnom a ránk cukrosodott társadalmi hazugságok torlaszán. Tágítanám."
