"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy icipici városka, a nagy Colorado államban talán a legkisebb. Öt barátságos házacska volt benne, összebújtak a Sziklás-hegység lábánál. A Kerber-patak szelte át a városka hófödte utcáit, amit ha sokáig nézett az ember, akár a tündéreket meglátta." Erről az aprócska településről, a coloradói Bonanzáról szól a BerlinBerlin elnevezésű flamand vizuális csoport legfrissebb alkotása.
A városkának valaha hatezer lakosa volt, harminchat kocsmája, hét nyilvános táncterme és rengeteg prostituáltja. A helyiek mottója a következő volt: ugorj be, szedd meg magad, és lépj le! Bonanzának jelenleg hét állandó lakosa van, akik saját hitvilágukba visszavonulva élnek, a világ talán legszebb természeti környezetében. Mindennapjaikat a vádaskodás, a pletyka, a gyilkosság és a félelem jellemzi.
Az öt képernyőn zajló vetítés, amelynek hátteréül a város gigantikus, hétszer három méteres makettje szolgál, jóval több puszta mozinál. Színház és film határterületén járunk tehát a BerlinBerlin Társulat produkcióját nézve, s persze az emberi lélek legmélyebb bugyraiban.
