A Budapesti Kamaraszínház idei bemutatói közül, az Ericsson Stúdióbeli - Szakítások - Kiss Csaba - adaptáció,
A szakítás egy szerelmi háromszög tragikus történetét viszi színre és filmvászonra. Egy házaspár kapcsolatában bekövetkező törést, a boldogtalanság, a magány által felszínre kerülő problémákat helyezve a különös atmoszférájú "film-darab" középpontjába. Egy lezártnak hitt életszakasz átértékelési folyamata pereg filmkockákon és zajlik le színészi dialógusokon keresztül. Rádöbbentve, hogy valójában minden akkor kezdődik, amikor véget ér...
Michelangelo Antonioni nevéhez híres filmek sora fűződik, A szakítás cselekményváza le nem forgatott filmnovelláiból áll össze. Mennyiben értelmeződnek át ezáltal olyan fogalmak, mint filmszínház, mozgókép?
Az előadásban furcsa helyzet áll elő azáltal, hogy színészként nem látjuk a hátunk mögé vetített filmrészleteket. A főpróba előtt néhány nappal sikerült megnéznünk együtt a felvételeket, de csak körülbelülre tudjuk azonosítani, hogy éppen melyik részletet látják a nézők. A rendezőnk tulajdonképpen primer érzelmeket, lecsupaszított érzeteket akart közvetíteni általuk. Mi a játékunkkal a bonyolult dolgok keltette űrt próbáljuk kitölteni. Igyekszünk plasztikusságra, egyszerűségre törekedni, ami a mai világban talán egyre kevésbé elképzelhető....
A választások örök dilemmáját, a "se veled - se nélküled" harcának űzöttségét tárja fel ez a szerelmi örlődés. Szerinted lehet rendet tenni ebben az érzelmi káoszban?
Úgy gondolom, igen. A magam részéről nem vagyok szakítás-párti. Szerintem küzdeni kell egy kapcsolatért, meg kell vívni az apró csatákat a fennmaradásáért. Főként, ha gyereket is érint a döntés kimenetele. Időt kell adni a helyrehozásnak, a problémákon való túllépésnek. Lehet, hogy egy vita hevében valóban az elválás tűnik a legjobb megoldásnak, de később talán rájövünk az elhamarkodottság értelmetlenségére és belátjuk, hogy szükségünk van a társunkra.
Ahogy Patriziának és Robertonak is szüksége van egymásra...
Igen. Ők összetartoznak. A lány életében tulajdonképpen Roberto az első komoly férfi, hiszen tizennyolc éves korában ment hozzá feleségül. S azóta is őt szereti. Férje a félrelépésével tulajdonképpen csupán utat keres. Önmagához. Nem feltétlenül a megcsalás gesztusa motiválja. Kiss Csaba meri vállalni, hogy esetlen, lelkével vitában álló férfiként formáltassa meg figuráját Kulkával. Olyannak láttatja, mint amilyen sok férfi valójában az életben... Csak hát nem mindegyikőjük meri bevallani a gyengeségét...
