Mit tud kezdeni a színház egy olyan személyes tragédiával, mely egy ponton költészetté válik? A debreceni Csokonai Színház szeptember 3-án és 4-én látható Halotti pompa című darabja nemcsak a cím mögött ismert tragédia miatt nehéz előadás, hanem az abból táplálkozó irodalmi művek miatt is. Egyszerre szomorú és kegyetlenül nehéz, amit a színpadon látunk - a rendező, Vidnyánszky Attila különös érzékenységgel, de korántsem érzelgősen nyúlt hozzá Borbély Szilárd műveihez.
A szeptember 5-én és 6-án a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház játékában színpadra kerülő, irodalmilag és színpadilag is a legrejtélyesebbnek tartott Csehov-darabban látszólag nem történik semmi, csak az idő múlása. Vidnyánszky értelmezésében "a Három nővér elsősorban az egyszerre elmúló és elmúlni mégsem tudó gyerekkor drámája (...) Egyértelmű jeleket látunk arra, hogy a Prozorov-szalon lakói és vendégei saját gyermekkori (test)emlékezetük (mozgás)partitúrájába zárva léteznek, melyben valóságos életük történései csak afféle mellékszólamként hatnak" - olvasható Pap Gábor művészettörténész tollából.
