| Az öt éves Határon Túli Magyar Színházi Estek sorozat keretében, sajátos helyszínen, a Nyugati pályaudvar "Ceglédi-várójában" vendégszerepel a Temesvári Csiky Gergely Színház társulata november 22-23-24-én este 18 órakor, napra 210 évvel az első "magyar" Hamlet-előadás után. Az Erdélyi Nemes Jádzó-Társaság 1793. november 22-én, Kolozsvárott, a Főtéren állott Pataki Sámuel-féle ház nagytermében, Kótsi Patkó János címszereplésével megtartott előadásával kezdetét vette - és máig tart -, a Hamlet magyar nyelvű sikersorozata. |
 |
| A jubileumi plakát |
| Temesváron 175 éve kezdtek magyar nyelvű előadásokat rendezni, 1953-ban (50 éve) létrejött az Állami Színház és annak magyar tagozata. 1957. október 1-től Állami Magyar Színház a neve, ekkor Taub János igazgató-főrendező irányította. Az 1989-es forradalmat követően megváltozott a név: Állami Csiky Gergely Színház. |
 |
| Az alkalmi plakát |
| Demeter András(fotó) tíz éve igazgatója a társulatnak. A Terasz erről az időszakról is kérdezte.
- Béres Ilona, az MTV1 16-i esti - egyébként Róla szóló - műsorában hosszasan dicsérte Viktor Ioan Frunză rendezőt. Ez ugye nem rossz reklám a vendégjáték előtt? - Gondolom, hogy valamennyi színész, aki Frunzăval dolgozik, függetlenül attól, hogy milyen korban van, egy olyan fajta találkozás része lesz, amelyről nem túlzás azt állítanom, hogy élete végéig mesélhet. Ennél fogva nyugodtan állíthatom, hogy Béres Ilona a találkozás hozadékából gazdagodva beszélt róla! |
- Ön 10 éve vezeti a társulatot. Honnan indult a színház, amikor az igazgatója lett, és hol tart most? - Amikor odakerültem 1992-ben a főiskola padjaiból, akkor egy 9 fős elkeseredett, megfáradt kiábrándult társulat tagja lettem, amelynek az átlagéletkora 50 év körül volt. Ha most megnézzük a Hamlet szereposztását, akkor egy életerős, fiatal, jövőbe mutató színes társulatot láthatunk. - A nagypolitika mennyire szól bele a színház életébe? - Minálunk nem nagyon szól bele, ez lehet, hogy szerencsés vagy szerencsétlen helyzetünkből adódik. Kisebbségi színház lévén a román nagypolitikának nem vagyunk részei, és a magyar, ami az RMDSZ által fémjelzett: én személyesen úgy tudok ellenállni, hogy egy adok-veszek viszonyt követelek meg. Akkor engedek bárminemű kérésnek, amikor kérés formában érkezik, és amikor annak feltétele konkrét, kézzel fogható hozzájárulás formájában megteremtődik. 10 éve így csinálom; amikor az RMDSZ nem támogatott, akkor nem tűrtem beleszólást a színház igazgatásába, még kérést sem. Amikor partnerek, akkor minden kérdésben tárgyalhatunk. |
 |
| A sajtótájékoztató |
| - A magyar kultusztárca támogatja-e a színházat, és ha igen, akkor milyen módon és milyen mértékben?
- Az elmúlt 10 évben rengeteget változott, és nagyon nyitottan, a határon túli színházak kérései alapján strukturálódott az a támogatási rendszer, amely jelen pillanatban működik: elsősorban pályázati formában. A kulturális tárcának létrejöttek azok a osztályai, amelyek ezt a kulturális támogatást folyamatosan biztosítják a határon túli színházak által megfogalmazott és folyamatosan beküldött, megbeszélt, részletesen kielemzett igények szerint. |
 |
| Az előadás helyszíne |
| - Ön színészként, a budapesti Nemzeti Színház nyitó előadásában, Az ember tragédiájában jelentős szerepeket játszott - máskor nem szeretem ezt a riporteri kérdést, de ezt most nem lehet kikerülni -, milyen érzés volt a kisebbségi létből kikerülve az új Nemzeti Színház színpadán állni?
- Fantasztikus volt, és nem is annyira a különbözőségek miatt, hanem elsősorban annak a csapatnak köszönhetően, amely 2002 januárjában próbált a fúrógépek zajában. Csapat kovácsolódott össze a műszaki emberektől, sőt a portásoktól a tánckaron át a művészekig. Benne olyan emberek, köztük a magyar színjátszás nagy nevei, akiket én Temesvárról nagy csodálattal néztem, szerettem volna megismerni Őket. Olyan együvé tartozás volt ez, amilyet én még nem tapasztaltam, de szerintem még a nálamnál idősebb kollegák sem. Mindez tartott a bemutatóig, és talán ez vezetett át bennünket azon az ellenséges hangulaton, amely akkoriban még velünk szemben megnyilvánult. Aztán, amint az előadást még 50-szer eljátszottuk a következő egy év és néhány hónap alatt, ha gond volt, ugyanide nyúltunk vissza, ehhez az erkölcsi és emberi erőhöz, amelyet ez a csapat 2002 januárjában felfedezett. Fotó: a szerző |
