1953. Szigliget, Alkotóház (más néven Esterházy kastély). Itt inspirálódnak áldott nyugalomban a magyar irodalom nagyjai: Füst Milán, Illyés és Kassák, vagy a méltán elismert Boncz, Lukics és Tarló. Csend, idill, termékeny magány és alkotómunka... lenne, ha nem hiányozna mindig az írógépről a w betű, valamint a rádióról a bekapcsoló gomb; ha lenne fűtés a szobákban, ha éjszakánként nem riadnának az író urak a magyar szerelmi líra legszebb képviselőnőjének sikolyaira; ha szenvedéllyel és elhivatottsággal mindenki csak a szinonimákkal bíbelődne, és nem a másikról való jelentés vagy az izélés lenne a hobbija. És ha a társalgóban elfekvő utazóládából nem kandikálna ki időről időre egy hulla lába. Még megnyugtatóbb lenne, ha ez a hulla nem mászna ki abból a ládából, hanem bent nyugodna szép csendesen, ahogy egy megbízható elvtárshoz illik. Vagy feléledne egyszer s mindenkorra, és interjút adna a hazánkba látogató olasz újságírónak abból az alkalomból, hogy fölterjesztették Sztálin-díjra (ő Rákosi elvtárs kedvenc költője ? Majakovszkij és Puskin mellett).
De sajnos az élet ? mint ahogy a költészet sem ? ilyen egyszerű: a titkos jelentések összekeverednek, a hulla ki-be mászkál a túl- és e világ között, megérkezik a magyar szerelmi líra legszebb képviselőnőjének nem elhanyagolható mértékben féltékeny férje, a rettegett irodalomkritikus, valamint egy vak vagy nem vonzó hadnagy hölgy az államvédelemtől.
Lehet-e parasztból koszorús költő? Köcsög-e, kecsege vagy ki csenget? Szakad-e itt minden kötél? Megvalósítható-e a százszázalékos katarzisemelés? Van-e válasz vagy csak költői kérdések? Hamvai Kornél Szigliget (balmoral) című gabalyodását Balikó Tamás viszi színpadra a Csiky Gergely Színházban Sarkadi Kiss Jánossal, Szula Lászlóval, Hunyadkürti Györggyel, Csapó Virággal, Takács Gézával, Kocsis Pállal, Lecső Péterrel, Rácz Pannival és Kőrösi Andrással.
