Hangemlékek

Hogy mit is látunk majd, arra vonatkozóan ismét a szórólap adott segítséget. 21 mai magyar költő egy-egy kiválasztott és sanzonként előadható versére 16 kortárs zeneszerző komponált zenét. Az így létrejött műveket fiatal színészek adják elő. Az esten a kiválasztott művek versként és sanzonként is elhangzanak. Ennyi.

Sanzonként előadható - állt az ismertetőben. Ha sanzon, azonnal Mensáros László, Mezey Mária Gilbert Becaud, Edit Piaf neve ugrik be. Szinte fülemben cseng hangjuk, a dalokon átsugárzó egyéniségük. Megzenésített vers - agyam válasza: Sebő Ferenc. De mit kezdjek a több-kevesebb színpadi sikert, a főiskola utáni remegő lábas kezdő évet éppenhogy túlhaladó fiatal színészekkel? /Kivéve Kardos Róbertet (fotó) és Spolarics Andreát.
Mindketten hosszabb múlttal rendelkező, több színházban is megfordult, kiváló művészek./
Énekelni vagy játszani fognak? Minek tekintik majd Peer Kriszián, Parti Nagy Lajos vagy Király Levente verseit? Hogyan instruálta őket Faragó Béla zenei vezető, aki már operát is írt?

A szeptember 13-i premieren végül tizenkilenc mű hangzott el, melyeket tizennégy zeneszerző álmodott kottába. A következő előadás szeptember 18-án lesz, ugyancsak a Bárkában.
Mindenfajta rangsor nélkül néhány nekem tetsző megzenésített verset hadd emeljek ki a programból: Melis László - Petri György (#8224;): Katonai tiszteletadás, énekelte: Hevér Gábor, Faragó Béla - Kovács András Ferenc: Eastern Still Life, előadta Némedi Árpád, Márkos Albert - Peer Krisztián: Tavaszi Fáradtság, énekese Rimóczi István, Faragó Béla - Háy János: Hogyan Találjuk Meg Elveszett Szerelmünket, előadták: Kardos Róbert, Spolarics Andrea, Varga Gabriella, Jordán Adél (fotón a három színésznő).

A válasz csattanós volt. Ahol kellett, játszottak, ahol a vers mondandója úgy kívánta, suttogva lehelték a tirisztorzúgásos csendbe a hangokat. Ha humort kívántak a rímek, nem fukarkodtak a mimikával, a gesztusokkal sem. Nem látszott rajtuk, hogy nehezen találták volna meg a "figurát", hogy gondot okozott volna a verssel való azonosulás.
Varga Gabriella, a Bárka fiatal színésznője úgy vélekedett, sokáig ízlelgette a szavakat, míg megfelelő formákat talált a Mért vagy hülye? súlyos kérdésre.

Igazi meglepetés volt Kardos Róbert kellemes tenorja, decens előadása. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Hevér Gábor: a sokszor bonyolult ritmusképletekkel, a disszonáns hangzásokkal tökéletesen élt együtt.
A pulóver ujjának húzogatása, a félbehagyott gesztusok, a jelzés szintjén bemutatott tánclépések tökéletes harmóniában voltak Podmaniczky Szilárd versére Sáry Bánk zenéjében.

Kiváló, vérbő humorral színezett magyarnóta paródiát adott elő Némedi Árpád (fotó) az Eastern Still Life-ban.
A dicséretek sorában nem kihagyható a Faragó Béla vezette alkalmi zenekar (fotó lent)! Magabiztos, rutinos játéka egyenrangú volt a színészi-énekesi produkciókkal.

Annyit feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy az első két-három dal után gondjaim voltak a rendezéssel.
Hol hangzik itt el a vers? - kérdeztem volna Czajlik Józsefet és Rimóczi Istvánt, mint a produkciót jegyző rendezőket. Gondoltam, talán egy következő blokkban elmondják azokat is. E helyett a dalok előtt magnóról bejátszott, sejtelmesen hangzó részletekre figyelhetett a közönség. Nem egy szokványos mód, még ha technikailag jól is volt megoldva a világítás és az "úr hangja" - összhangban az előadók színrelépésével.
Kár volt megtörni az élő varázst; egy megfelelően világított helyen álló-ülő hús-vér ember hangját szívesebben hallgattam volna.

A Bárka Színház következetesen vállalja az újító szándékú produkciókat, a szokatlant, a "közönséggel beszélgető darabokat" - legyen az stúdiószínpadi előadás, jazz-koncert vagy lemezbemutató előadás akár a népzene, akár a kortárs zene kategóriában.
Most a Fonó Records-szal fogott össze, teremtett profi körülményeket egy leendő hanglemez felvételeihez. Így lesz hangos nyelvemlék az elhangzott dalokból.

Fotók: Oszvald György