| A derék titkár a teljes meglepetés érdekében kinyomozta az ünnepelt fiának, Harkányi Andrásnak a telefonját, nehogy lemaradjon a buliról, de legalább ekkora teljesítmény volt a csendes lopakodás az ünnepi tortával díszelgő zsúrkocsival a körfüggöny mögött, nehogy idő előtt lebukjanak. Egyébként Harkányit már előző este felköszöntötték a Kaukázusi krétakör szereplői, a másnap délelőtti próbán pedig a Revizor-os kollégák, úgy hogy semmit sem sejtett. Egyszóval a "vígszínházi etikett" szerint, az előadás végi generál sötétben egyszer csak tűzijátékot lövellő torta bukkant fel a színen. A meghajló szereplők oldalán Hegedűs D. Géza jelentette be a jeles eseményt. Bandi - mert hogy Harkányi aktor szinte kizárólag e néven ismert a társulatban - nagyon meglepődött, ám úrrá lévén meghatottságán, egy pillanat alatt kibújt a Sok hűhó szerzetesi köpönyegéből, előrejött egészen a rivaldáig, s elcitálta Puck záró monológját a Szentivánéji álomból. Igen, ott állt Robin pajtás fehér trikóban karnyújtásnyira a nézőktől - szeretetet, bíztatást kérve - nemhogy hetven évesen, hanem kortalan komédiásként, de inkább nagyon fiatalon. Zúgott a taps. Hosszan, kitartón. |
 |
| Marton László köszönti az ünnepeltet |
 |
| Harkányi Endre - Eszenyi Enikő |
 |
| Harkányi Endre - Hegedűs D. Géza |
| Az ünneplés az alagsori büfében folytatódott, ahol a Pezsgő Páholy egyesület finom pezsgőkkel és ínyenc ételekkel lepte meg a vendégsereget. Marton László köszöntőjében a Vígszínház írországi vendégszereplését is szóba hozta: "a dublini közönség, amely nem sokat tudott rólunk, hiszen nem ismerte a mi társulatunkat, minden este, amikor Bandi meghajolt, üdvrivalgásban tört ki. Mert felismerték azt, hogy egy kivételesen nagy színész áll előttük. Azért örültem, hogy különös és rendkívüli módon tudjuk felköszönteni őt. S itt hadd számoljak be még egy véletlenszerű csodáról. A mai este veszélybe került, mint ez oly sokszor megtörténik a színházban. Az egyik kollégánk beteg lett és pár percig úgy nézett ki, nem tudjuk megtartani a ma esti előadást, s nem tudtunk volna ilyen szépen ünnepelni. S akkor egy pazar tehetségű fiatal kollegánk, Csöre Gábor, akit hadd kérem, tapsoljuk meg, (fütty, tapsvihar, ováció!) megmentette ezt az estét. Mert ő is azt akarta, hogy Shakespeare-rel, pezsgővel, pompás vacsorával fejezzük ki barátságunkat és szeretetünket, s együtt tudjuk mondani: "Isten éltesse Harkányi Endrét".
Végül: tekintélyes "hab a tortán" az a boríték, amelyet a Maszk Színész Egyesülettől kapott elismerésül a jeles színművész. Úgy hírlik, csinos kis összeg lapult benne. Méltó gazdára lelt ezen az ünnepi estén. Kiss P. Fotó: a szerző |
