(MTI) - Harkányi Endre pályájára visszatekintve felidézte, hogy sokáig nyugtalan természet volt, ezért váltott olyan sokszor színházat a hatvanas-hetvenes években.
"Az ember keresi azt a helyet, azt a művészi közösséget, ahol jól érzi magát, ahol ki tud bontakozni. Végül úgy hiszem, nem én választottam a Vígszínházat, hanem az választott engem" - indokolta, miért döntött 1984-ben e teátrum mellett. "Tekintettel arra, hogy ma már nem vagyok fiatal és a korábbi nyughatatlanság sem jellemző rám, úgy érzem, megtaláltuk egymást. Jó hely azonban önmagában nem létezik, azt mindenkinek magának kell kialakítania" - tette hozzá.
Mint elmondta: örül, hogy számos fiatal érkezett az utóbbi években a teátrumba. "Az új utak keresése ebben a szakmában szinte kötelező. A Vígszínház ebből a szempontból nagyon szerencsés helyzetben van, mivel sok a fiatal színész, aki örömmel indul új irányba. Én pedig, mint idősebb kolléga, noha már egy picit kívülről szemlélem a változásokat, boldog vagyok, ha bevesznek valami érdekes dologba. A 'játszókám' még nem fogyott el és örülök, hogy számítanak rám" - fejtette ki a színművész.
Kitért arra, hogy számos igazgató alatt dolgozott: Várkonyi Zoltán szerződtette le és a Vígszínházban színészkedett Horvai István és Marton László direktorsága alatt is. "A társulat egy picit elfáradt. Ezért sok sikert kívánok Eszenyi Enikőnek, aki lendületesen próbál új szemléletet meghonosítani itt" - jegyezte meg.
Harkányi Endre Budapesten született 1934-ben. 1957-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a debreceni Csokonai Színháznál helyezkedett el. 1960 és 1963 között a Petőfi Színház, 1963 és 1968 között a Vígszínház, 1968 és 1977 között a Mikroszkóp Színpad, majd 1977-től a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984-ben tért vissza a Vígszínházba és csak egy évad kedvéért szerződött át a Művész Színházhoz 1993-ban.
1962-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1982-ben érdemes művész lett, 2004-ben megkapta az Ajtay Andor-emlékdíjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének polgári tagozatát. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-gyűrűt és kiváló művésszé választották. 2008-ban tagja lett a Halhatatlanok Társulatának.
Színpadi szerepei mellett gyakorta vállalt filmszerepeket, ezek közül az első a Valahol Európában című filmben volt 1947-ben, a legutóbbi pedig a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című Bacsó Péter-alkotásban 2006-ban. A tévénézők számos film szinkronhangjaként ismerhetik, ő kölcsönözte a hangját többek közt Mézga Gézának és a Vízipók csodapók Keresztesének.
Korábban:
