Harnoncourt újévi koncertje dupla CD-n

A televíziós közvetítések (néha) elkényeztetik a zenerajongókat, s így vagyunk az immár szokásossá vált újévi koncerttel. Ki-ki vérmérsékletének megfelelően átvészelve a szilvesztert, túl a fogadkozásokon, a jövőbeli vágyain merengve, a képernyő előtt ülve gyönyörködik nem is annyira a zenében, mint a pazar kiállításban, a csodálatos virágkölteményekben.
Az idén kihagytam ezt az élményt, de most utólag meghallgatva a 48 + 57 perces korongokat az első benyomásom az volt, hogy bizony egy is elég lett volna belőlük. (Elsősorban az első CD volt számomra túlságosan unalmas, a sok Johann Strauss II.)
Gondoltam, bennem van a hiba, s leemeltem a polcról a szintén a Deutsche Grammophone gondozásában megjelent CD-t, melyen az 1961-es felvételen Fricsay Ferenc vezényelte a Berlini Rádió Szimfonikusait. Nos, zömében hasonló a válogatás, s nekem a Fricsay-féle összeállítás sokkal jobban tetszett.
Nemcsak az emlékeimben maradt meg úgy, hogy ez egy pergő ritmusú korong, de most újra hallgatva arról győzött meg, hogy Fricsay a bécsi klasszikus walzert, polkát, a fülbemászó muzsikát olyan beleérző képességgel dirigálta, mintha egy opera vagy egy nagy szimfonikus költemény lenne.

Pedig Nikolaus Harnoncourt sincs híján a beleérző képességnek.
A CD kísérőfüzetének (angol, német, francia nyelvű) tanúsítványa szerint Harnoncourtnak családi kapcsolatai vannak a "klasszikus tánczenéhez". Mamája híres volt arról, hogy milyen nagyszerűen tud csárdásozni. A nagyszülőknek volt földjük Magyarországon is, rendszeresen hallgatták a cigányzenét.
"Akkoriban mindenki táncolt háromféle polkát, kétféle keringőt csakúgy, mint a szláv és magyar táncok különböző típusait" - vallja a karmester, majd így folytatja: "Apám amatőr zongorista és zeneszerző volt, s előadásában a legjobb zenéket hallgathattam kisgyerekként.
Gyakorta játszotta Offenbach, Lehár, Gershwin és a Strauss-család műveit." A kritikusok gyakran vetik Harnoncourt szemére, hogy az intenzív forrástanulmány gyakran rányomja bélyegét a koncertjeire.
Nekem mint hallgatónak van egy olyan érzésem, mintha most is ezt történt volna, s legfőképpen a fantáziát és a könnyedséget hiányolom a koncert anyagából.