| Sikerült utánanéznem, László Miklós színész és író. 1903-ban született, főleg bohózatokban játszott, majd maga is írt színműveket, melyeket sikerrel játszottak Budapesten és Bécsben. 1937-ben az USA-ba távozott, New York-ban telepedett le, de bedolgozta magát Hollywoodba, az Illatszertárból film is készült Saroküzlet címmel, s ha minden igaz, musical változata is létezik. Végül is ennek a fajta színjátéknak -a híres-neves pesti humor fűszerezve kis sorstragédiákkal, édes, bájos esendő kisemberekkel egy nagyon megcsinált, szinte lekottázható cselekményszerkezettel - mégiscsak Molnár Ferenc volt a mestere, ebből a szempontból Szép Ernő is csak mögötte állhat, ahogy Füst Milán is (csak a korai darabjai), s valahol a sorban lapul László Miklós. Az Illatszertár a legjobb darabja. Engem becsapott. Könyvtárban nem találtam, úgyhogy csak néztem. Három felvonás. Az első felvonás után mísz pofát vágtam, a második után érdeklődőt, a harmadik viszont meggyőzött, valamit nagyon tudott László Miklós. |
 |
| Jelenet az előadásból |
| Béres Attila (fotó) rendezőnek híre kerekedett, mármint annak, hogy jó (Füst Milán: Lázadó rendezése a POSZT-on Off programként szerepelt). A mesterien megírt darabbal csinált valamit. Egyszerre éreztette, hogy bizony ebben a darabban Kabos Gyula, Muráti Lili, Ráday Imre, Sulyok Mária, Pártos Erzsi, Peti Sándor játszotta a szerepeket valamikor, és azt is éreztette a rendező, hogy ez a múlt, mégis: a pécsi előadásról kijelenthető, operettekkel versenyezhet a színpadon. |
Hammerschmidt, drogista szerepét Stenczer Béla alakította (anno feltehetően Kabos játszhatta), aki nagyon jellegzetes karakterét, hangütéseit, hanghordozását most sem vetette le, - visszaköszönt Sancho Panza, Svejk a színpadról - de a munkás szerep lelki töréstől a megbocsátásig adott feladatot, többé-kevésbé sikerült megoldania. |
 |
 |
|
| Bánky Gábor | Stenczer Béla | |
| Béres Attila rendezése a vígjátékot sok ponton az abszurdhoz közelítette. A darabban többször ismétlődő jelenet, hogy az Illatszertár vásárlói, eladói egy zenélő doboz zenéjére, mint marionettfigurák mozognak. A kirakaton át a Váczi utca életét látjuk, rendőrt, tolvajt, sétálókat, koldusokat, s mivel karácsonykor játszódik a darab mindhárom felvonása, hát hóesést is. A darab sebessége egyáltalán nem mai, a kabarétréfák és az érzelgős jelenetek láttán mégsem kell szörnyülködni az anakronizmusokon, az egyre bonyolódó előadás magába szippantja a nézőt, aki minden harmadik jelenet után eszeveszett tapsolásba kezd. Igényes szórakoztatás zajlott, s a három felvonás, mint három illatos szippantás, hamar elillant. A végén dübörög a taps. A darab sztorija a ruhatárig garantáltan elfelejthető. |
