| Az Égtájak Iroda szervezésében hét éve sikeresen működő Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek program állandó létbizonytalansággal küszködik. Mint köztudomású, a tavaszi félévet már nem is tudtuk megfelelőképpen zárni: a Temesvári Csiky Gergely Színház meghirdetett, ám az utolsó pillanatban kényszerűségből lemondott három produkcióból álló májusi vendégjátéka anyagi okokból maradt el. |
"A korszerű színházat a rugalmasság élteti. Útkeresése, szüntelen megújulni vágyása a változó kor igényéből fakad, és csak addig életképes, amíg a kor pulzusán tartja a kezét: nem valamely elméletet illusztrál, nem irányzatot példáz és nem divatot majmol, hanem a szülőföld talaján, saját gyökereiből táplálkozva munkálkodik a magunk színházának a megteremtésén. () Harag György(fotó) Június 4-én lett volna nyolcvanéves, de fizikai értelemben már húsz éve nincs közöttünk az a nagyszerű rendező és színházi ember, akinek a szellemisége életében és halála után is minden határon túli magyar (és nem magyar) művészt áthat. Az őszi idény mottóját az ő gondolatai adták, a műsort pedig ugyancsak Harag Györgyre emlékezve állítottuk össze. Mindegyik színház egy korszerű, ám "hagyományosabb" és egy rendhagyó produkciójával mutatkozhat meg a Thália Színház közönsége előtt. A vendégjátékok sorát 2005. november 9-én a Figura Stúdió Színház Lakodalom című, Csehov műve alapján színre vitt "örömszínháza" nyitja. A gyergyószentmiklósiak csapatmunkáját dicséri a különdíj, amellyel az idei kisvárdai fesztiválon a szakmai zsűri elismerte ezt a valódi színházi nyelven megszólaló, dinamikus, bő játékkedvvel előadott, multi- és interkulturális produkciót, melyet Florin Vidamski rendezett. Másnap, november 10-én, a Béres László által színre vitt Scapin furfangjai című "mediterrán derűvel" fűszerezett Moliegrave;re-komédiát tekinthetik meg a budapestiek, amelyben kolozsvári és sepsiszentgyörgyi vendégművészek is szerepelnek. |
 |
| Az Újvidéki Színház történetének egyik aranykorát teremtette meg Harag György, akit Tompa Gábor a szellemi atyjának tekint. A kolozsvári színház világhírű igazgató-főrendezője másfél évtizedes szünet után idén ismét a vajdasági társulatnál dolgozott. Ezért november 20-án különleges amfiteátrummá alakul át a Thália színpada, ahol - a belgrádi BITEF és a bukaresti Caragiale Fesztivál után - végre a magyar főváros közönsége is megnézheti a Médeia-körök című rendkívüli Euripidész feldolgozást. A szinte szavak nélkül, inkább érzelmi kitörésekkel és expresszív képekkel kifejezett szélsőséges szenvedélyek alkotta előadás számos meghívást kapott Európa több országába. A várhatóan nagy érdeklődés miatt ezen a napon a produkció kétszer is látható lesz, este 7 és 9 órakor. Nem kevésbé figyelemre méltó a Thália Színház Régi Stúdiójában november 21-én műsorra kerülő De mi lett a nővel? című Csehov-adaptáció. A Balázs Áron, Kovács Nemes Andor és Huszta Dániel által nagyszerűen eljátszott Kiss Csaba-darabot a színészként is joggal népszerű Puskás Zoltán a szokásostól némileg eltérő módon állította színpadra, amennyiben az újvidéki produkció több tragikomikus vonást, mélyebb gondolkodásra serkentő pillanatot tartalmaz. A clown-filozófiát a tervező-rendező a cirkuszporondszerű játéktérrel, hatalmas cilinderekkel, kosztümökkel is alátámasztotta. |
 |
| A 2005/2006-os évad őszi idényét - a tavaszi tervhez képest módosított, annál is frissebb műsorral - a bánsági magyar színház zárja. A temesvári társulat utoljára 2003-ban, az első magyar nyelvű Hamlet-előadás 210. évfordulóján, a Hamlet a Nyugatiban címen elhíresült projekttel volt Budapesten. Ezúttal Szép Ernő Lila ákác című művét játsszák, amelyet a színész-rendező-publicista-médiasztár Verebes István állított színre. A komáromi Jókai Színház művészeti vezetőjének első romániai rendezése eltér a hagyományos értelmezéstől: november 29-én, a zömében fiatal társulat kiváló játékában a megszokottnál jóval fanyarabb, fájdalmasabb és "korszerűbb" előadást láthatunk. Másnap, november 30-án pedig - a 16 éven felüli nézők - megtekinthetik korának Büchner utáni második legjobb német drámaírója, Christian Grabbe Don Juan és Faust című 1829-ben írott darabját, melynek alaposan átértelmezett cselekményét Alexander Hausvater a 24. századba helyezte. A Romániában született, jelenleg Kanadában élő és az egész világon dolgozó rendező először állított színre előadást magyar ajkú színészekkel, s ráadásként egy olyan szöveget használt alapanyagként, amelyet magyar nyelvű teátrumban még soha nem játszottak. Darvay Nagy Adrienne |
