A Herner Ferike faterja

Színpad

Háy János elsősorban prózaírói sikerek után publikálta első drámáját, A Gézagyereket, amely Pinczés István rendezésében, a két évvel ezelőtti POSZT-on is revelációs sikert aratott. A Herner Ferike faterja valójában az előző mű folytatása; a három kőbányász már elvesztette munkahelyét, s közmunkából tengetik életüket, tisztítják a kistelepülés árkát. De amíg A Gézagyerekben jelenlétük epizódértékű volt, addig most főszereplőkké váltak, s az ő anekdotázásuk, esetlen filozofálgatásuk alapján kapunk látleletet a politikától, a piacgazdaságtól, az úrhatnámságtól megcsömörlött életünkről.
 
 
 
Pinczés István nemcsak Háy hőseit ismeri jól, de színészeit is. A három egykori kőbányász; Kricsár Kamil, Kiss Ernő, Szegezdi Róbert a színészi eszközök széles tárházával örvendezteti meg a nézőket, miközben véletlenül sem csábulnak el az olcsó nevettetés irányába. Tény, hogy Háy szövege a sanyarú világ szlengjéből táplálkozik, de mindezt olyan elementáris mimikával adják el, ahogy egy kor a nagy epizodisták tették Makláry Zoltántól Peti Sándorig.
 
 
 
Háy darabjának és az előadásnak vannak hiányosságai; így például a kétszer egy órás produkció első része az érdekesebb, a második órában már kevés az új mondandó, s a darab és az előadás végét sem az író, sem a rendező nem tudta igazán jól megoldani. Az szerző nyilatkozatai szerint készül a trilógia harmadik része is; s miután Háy János éles szemű alkotó (végig figyelte most is a közönség reagálását) bizonyára maga is rájön mindazon fortélyokra, amit egy drámaíró csak a színház, a színpad közelében élve tud elsajátítani.
 
 
 
 
 
 

Fotó: Bálint F Gyula

További képek: ppphoto.terasz.hu