| Persze valóban lehetne ilyen szélsőségesen értelmezni a beteg herceget, aki olyannyira kilóg abból a világból, ahová csöppen, hogy e világ lakói tán idiótának is nézhetik. Talán a világirodalom egyik legtisztább, legszebb lelkű, legigazabb karaktere Miskin, aki már oly hihetetlenül tökéletes, hogy az őt körülvevők között egy naiv félkegyelmű lehet csupán. Mégis szinte az első perctől kötődik hozzá mindenki valamiképp. Nincs igazán ember, akit ne ragadna el az őszinte tisztaság, ha benne is van csöppnyi lélek. Ám sajnos a szép lélek nem ragályos, így Miskin "barátai" vagy őszinte tisztelettel és csodálattal vagy értetlenséggel fogadják csupán eszmefuttatásait, véleményét a világról. |
 |
 |
|
| Fekete Ernő | Fullajtár Andrea | |
| És ez a gyámoltalan figura olyannyira érintetlen még, hogy beleszeret az első színésznőcskébe, kinek fotográfiája a kezébe kerül. Mert ő meglátja a szeme alatt húzódó szarkalábakban, a sötét árnyékokban, tekintete csillogásában, mennyi szenvedély, mennyi érzés bújik meg a közönségesnek tetsző lány lelkében. Meglátja azt, amit még Nasztaszja Filippovna sem lát meg saját magában. És ez már nem szerelem. Annak fölötte áll. A lány mégis évődik. Mert Rogozsin, aki vagyonos, megállíthatatlanul szereti őt, ám mélységesen egyszerű jellem, közelebbinek tűnik ahhoz a világhoz, melyben élni kénytelen. |
 |
 |
|
| Haumann Péter | Nagy Ervin és Fekete Ernő | |
| Fekete Ernő Miskin hercege elragadóan csodaszép is lehetne. Lassú, megfontolt, finoman pontos beszéde gyermekien őszintévé teszi, mégsem éri el a végső fokozatot, hogy mintegy megváltóként túlragyogjon mindenkit, aki a színpadra lép. Fullajtár Andrea Nasztaszja Fillipovnája pedig sajnos nem mond el túl sokat a Dosztojevszkij alkotta karakterről, sőt. Az igazán mély érzésű, ám magában csöppet sem hívő, kifelé züllöttnek mutatkozó nőből csupán egy valóban züllött, kitartott és nyafogó kurtizán marad. Nem is teljesen érthető, egy ilyen nő vajon miért ír leveleket egy másik, konkurens hölgynek, hogy menjen hozzá Miskinhez, akit ő a maga módján halálosan szeret. Miért fontosabb más boldogsága saját magáé előtt, mikor a színpadra álmodott karakterről ez egyáltalán nem elképzelhető? Nagy Ervin Rogozsinként annál erőteljesebb jelenség. Képes a végtelenül buta, iszákos, erőszakos Rogozsin valódi érzéseit felcsillantani. Tán az előadás legtisztább, leginkább megható jelenetei is hozzá és Fekete Ernőhöz fűzödnek. Ahogyan a két inkább tán csak látszólag teljesen ellentétes egyéniségű ember között valamiféle testvéri barátság szövődik, miközben a Nasztaszja szerelméért folyó "harcban" örök riválisok maradnak. |
 |
| Fekete Ernő, Fullajtár Andrea és Nagy Ervin |
| Haumann Péter Ivolgin tábornokként a tőle megszokott teljesítményével hengerel le, ami tőle már túlzottan is megszokott. Ismét ugyanaz, ismét önmaga. Mégis brillírozik a szenilis, szerencsétlen öregúr szerepében, jelenetei humorral és olykor nagyszabású drámával teltek. A minden lében kanál, mindenről tudó és mindenbe belefecsegő Lebegyevet Bezerédi Zoltán karakteresen, olykor igazán humorosan formálja. Hasonlóan megnevettető Fenyő Iván Ferdiscsenkója, aki figuráját pontosan körülrajzolható, izgalmas egyéniségként formálja. Sajnos a Miskin jelentős ellenpontját megszemélyesítő Ippolit szerepe nyúlfarknyira csökkent, ám Mészáros Béla a lehetőségekhez mérten így is érzékelteti e furcsa feszültséget. Jepancsin tábornoknéként Bodnár Erika hangsúlyai sem nélkülözik az iróniát. Lányait erényüket hófehér ruhába rejtve Szamosi Zsófia, Szantner Anna és Rezes Judit adják. |
 |
| Fekete Ernő, Bezerédi Zoltán és Fullajtár Andrea |
| Közülük komoly szerep jut Rezes Juditnak, aki Aglajaként afféle büszkén feminista, határozottnak tűnő leányt formál, miközben bőszen titkolja, Miskin herceg már a kezdet kezdetén megragadta az ő szívét is. Egészen esetlenül őszinte szépségű a randevújelenet, melyben Aglaja Miskinnel folytat különös diskurzust egy padon, vágyait ügyetlenül palástolva. |
 |
| Fullajtár Andrea, Fenyő Iván, Fekete Ernő és Haumann Péter |
| De hogy e pad egészen pontosan mely térben, környezetben foglal helyet, az sajnos szintén titokban marad. Zeke Edit díszlete annak ellenére, hogy elgondolkodtatóan fátyolos, a benne ténfergő lelkekhez hasonlóan kongóan üres hangulatot áraszt, nem különít el semmit és nem konkretizál. Néha zavaróan összemosódnak a helyszínek. És olykor az események is. Máté Gábor rendezésében egyáltalán nem világít rá, miért csupán idióta főhőse titulusa. És az sem érthető, szerinte vajon milyen helyet foglal el a társadalomban egy olyasféle tökéletes lény, mint a herceg. Néha szinte asszimilálódik, már-már elveszíti tisztaságát. Ekképpen igen könnyedén elmosódnak a határvonalak közte és a többiek között. |
 |
| Rezes Judit, Szantner Anna, Szamosi Zsófia és Bodnár Erika |
| Az előadás vége felé felhangzó énekkari epizódot habár igen jól kivitelezi a társulat, mégsem tudom hová tenni, nem találom dramaturgiai magyarázatát. A groteszken drámai végkifejlet pedig magában foglalhatná, mégis nélkülözi a teljes szétesést, inkább afféle cseppfolyós romantikázással zárul az est. Sajnos tehát nem más hiányzik az előadásból, mint a mindent felégető tűz és lángolás, ami 11-én este nem hajtotta az évek során egyébként már többször bizonyító, tehetséges színészeket. Hiányzott az energia. De talán nem lesz ez mindig így, akkor pedig bízvást születhet egy kellemes előadás, melyet olykor megtisztító erejű jelenetek emelnek magasba. Theater.hu fotó - Ilovszky Béla |
