 |
| Góbi Rita Társulat |
A színház főbejáratához ült le székre a hegedűs, és ahogy adta a talpalávalót (kortárs táncot láttunk, ahol nemcsak a talp lesz alávaló ? mármint a várható testhelyzeteket illetően), abban nem volt semmi hiba. Izgalmas hang-visszaverődési pontra ült és a hullámok éppen úgy jöttek vissza a szemközti falakról, ami a zene tempójához hozzáadott, sőt ehhez az előadáshoz értelmet ?vert?. A hangosítással ritkán törődik a közönség, kivéve, ha rossz ? itt ezt is műgonddal állították be. A táncosok marionettfigurái, kiváltképp a Két női akt gazdag formanyelvet használt a mozgáshoz, az emberi, illetve itt a figyelem irányába állított női test fizikai képessége, harmóniája, ügyessége gyönyörű volt. A látvány, a mozgások dinamikája nyilvánvalóan végiggondoltan lett ebbe a térbe helyezve ? ehhez képest nehéz volt értelmezni a ?kangalábú? (a két lábszárát elveszített atléta használ hasonló hajlított fémszerkezetet) fiút, aki hosszasan ácsorgott egy hirdetőoszlopba kapaszkodva, amíg a társai táncoltak, ő egyszercsak civil volt, hiába tartotta tekintettel a kapcsolatot a többiekkel: mivel nem csinált semmit, egy idő után menthetetlenül kikerült az előadásból. A táncosok kicsit stilizált marionettek voltak; az egyik nő lábán olyan domina-csizma volt, ami kizárólagossá tette minden gesztusát ? ez a legyőzhetetlenül erős jel redukálta őt, hiába mozgott sokfélén. Minden arcot semlegesített, személytelenített a fehér festék, világos, hogy szándékosan volt elidegenítve mindenki. De ez kevés, mert ezek után is csak sejtem, netán olyasmiről szólt ez a performansz, hogy a nőnek a test az elsődleges üzenete, a személyisége ? az ember hátrébb, beljebb van, és ebben a világban a férfinak sincs figurája. Ennél messzebbre sajnos nem jutottam értésben, pláne élményben, mert túl sok volt az esetleges, kissé szürreális részlet, az esztétizáló, értelmezhetetlen hadonászás, tekergés, demonstratív mozdulat, és a hideg szoborszerű tökéletesség szomorúsága erősen uralta a hangulatot. Nézve az előadást, nem tudott nem eszembe jutni Méhes Marietta Az eszkimóasszony fázik című filmből, aki egyszerűen pontosan hozta ezt a figurát ? a dala is erről szólt ? szívhez.
