Ho-ho-holokauszt? - rendhagyó színházi előadás Lipcsében

Színpad

(MTI) - Már a darab első jelenete eltér az eddig megszokott holokausztábrázolásoktól: a fiatalok egy csapat bohócként, teljesen hétköznapi öltözetben, de piros orral állnak a színpadon. "Ho-ho-holokauszt? Az mi?" Kérdezgetik egymástól gyerekesen elváltoztatott hangon. "Én már voltam ott nyaralni" - válaszolja egyikük. "Ha holokausztod van, el kell menned a fogorvoshoz" - hangzik egy másik válasz. Ezután pantomimmal ábrázolják a tömeggyilkosságot: leütik, leszúrják, megmérgezik egymást. Végül mindannyian "holtan" fekszenek a földön.
 

theaterderjungenwelt-holokausztgyermekei.jpg
Jelenet az előadásból
 
A színdarab kiindulópontjául és vezérfonalául a 2008-ban megjelent, A holokauszt gyermekei - 1944-1948 korai bizonyítékai című könyv fejezetei szolgáltak. A második világháború végén a kötet készítői társadalomtudományi kérdőívekkel 430 lengyel származású zsidó gyermeket kérdeztek ki, akik valamilyen véletlen folytán szerencsésen túlélték a német megszállást. A szerzők hatvan év munkájával feltárták és kielemezték a történelmi fontosságú dokumentumokat, illetve németre fordítottak 55 kiválasztott jegyzőkönyvet: ezek olvashatók a könyvben az üldöztetések, a menekülés és halál nyomasztó bizonyítékaiként.
 
A 15 éven felülieknek szánt darabhoz kapcsolódóan az érdeklődők egy különböző feladatokat és gyakorlatokat tartalmazó színházpedagógiai segédanyagcsomagot is kikölcsönözhetnek.
 
A bemutatott darabban a zsidó gyerekek tapasztalatai összekapcsolódnak a fiatal színészek által improvizált történetekkel: a harag, szégyen, félelem és remény érzéseit ültetik át a jelenbe. A jelenetek a fiatalok álmairól, félelmeiről, iskolai stresszről és megaláztatásról is mesélnek. Az előadás során filmrészleteket láthatnak a nézők: a bemutatott jelenetekben a fiatalok a próbák előtti és alatti érzelmeikről beszélnek.
 
A téma tragikussága ellenére az előadásmód gyakran ad okot a mosolygásra, például amikor a gonosz és a jó örökös harcát a fantasztikus szerepjátékokhoz illő túlzó arcjátékkal ábrázolják a színészek.
 
A darab sikere és hatásossága elsősorban a nehéz téma érzelemgazdag megközelítésének és a fiatal előadók meggyőző erejének köszönhető. Ezek segítségével a nézők az érzelmek széles skáláját élhetik meg.