| A vén bolond levele
Eltelt 25 év. Vagyis 9000 hétköznap és harminc ünnepnap. Tökéletes arány. Így múlt el ez a negyedszázad.
4000 fellépés a naptárban. Klubok, stadionok, színházak, laktanyák, éttermek, aulák, tantermek, dísztermek, kertek, parkok, folyópartok, tópartok, teherautók platói, pincék, művelődési házak, könyvtárak, hajók, pajták, lőterek, repülőterek, táborok, lépcsőházak, aluljárók, akadémiák, egyetemek, gyárak, sportcsarnokok és pályák, templomok, zsinagógák, várudvarok, múzeumok, árvaházak, kórházak, kocsmák. Játszottunk, ahol csak lehetett, játszunk, ahol még lehet.
Voltunk zenekar, aztán csak banda. Barátok, haverok, társak, munkatársak, útitársak, művészek, munkások, sértett sztárok és jelöltek, élősködők, ellenfelek, majd ellenségek és a körforgás kezdődött elölről. Voltak, akik szolgáltak, voltak, akiket szolgáltak. Voltak, akik beleadtak sokat, voltak, akik kivettek.
Nekem ez az életem. Az első és utolsó zenekarom.
Sokan megfordultak ebben a csapatban, mindegyiküket nyitott szívvel fogadtam. Nem sokan éltek vissza vele. Most, hogy lenyugodott minden, szeretettel gondolok legtöbbjükre és megköszönöm azok munkáját is, akikkel nem köt össze semmi más, csak a feleslegesen együtt töltött idő.
Az utolsó két évben úgy érzem magam, mint az elején. Mintha a fiaimmal játszanék, akiket érdekel minden zene, mese, vers és vicc. Minden este egy új kaland. Sosem kell előre megírni a műsort, egyik dal átfolyik a másikba, félórás számok születnek, bennük új ötletek és szövegek. Nem tudom, meddig tart ez az állapot, hiszen a többi korszaknak is voltak fantasztikus két-három évei. De most boldog vagyok.
A lemezek, tévéfellépések nem érdekelnek. Amit élőben játszunk, az a fontos. Nem baj, hogy nem marad látható nyoma. Tudom, hogy többé nem készítünk annyira sikeres albumokat, mint régen. De ez már egy másik kor. A dalokat pedig még mindig nem azért írom, hogy eljátszhassuk őket.
Zenészeket találhat magának az ember, de közönséget soha. Őket nem lehet kibérelni, vendégül hívni. Maguktól jönnek valamiért, vagy sehogy. Ezzel a koncerttel nekik mondok köszönetet azért, hogy ennyi éven át kitartottak mellettem és eltartottak. Hogy szabad maradhattam.
Szeretettel:
Hobo
|
