Nem derül ki igazán. Szinte alig lehet tudni, hogy amit látunk, az az ő megbomlott elméjének látomása, vagy éppen azok az események, amelyek miatt elmeháborodott lett. Kép: Kardos Róbert, Balázs Róbert |
 |
 |
|
| Sebők Klára | Gados Béla | |
| Amíg a cselekménytelen dialógustöredékek lejátszódnak, a színészeknek nyelvi agytornára legalább annyira vállalkozniuk kell, mint a jellemek és a történet rekonstruálására, és ebben bizony Forgách András fordítása kénytelen volt megnehezíteni a helyzetüket. Magyarországon eddig nem játszott darabról lévén szó nehéz kihámozni első hallásra, hogy ebben a különös nyelvi anyagban mennyi a szándékos asszociációs zavar, amelyet feltehetőleg Pinter eredetileg is betelepített darabjába, és abból amit hallunk, mennyire tükröződik vissza a fordító kínlódása, hogy ugyanis megpróbálja a nyilván magyarul egyébként nem létező kifejezéseket megtalálni. |
 |
| Kardos Róbert, Balázs Zoltán |
| A Bárka Súdiójának háromszintes terében a holdfényben bolyongó lány nyitó és zárómonológjának keretében tulajdonképpen páros dialógusokra tördelt anti történetet látunk. A haldokló Apa feleségét gyötri életre-halála és az elmúlás pillanataiban a szeretethiányt obszcén gorombaságok mögé rejtve bomlik ki előttünk. A két fiú a szinpadi tér másik felében és valójában egy másik helyszinen is életük néhány érthetetlen epizódjának emlékromjaiból igyekszik legalább egymáshoz kapcsolatot találni. A harmadik párból a csábító asszony előbb csak a fiúk életébe lép be egy rövid jelenetre, majd férje, az egykori futballbíró kíséretében, mintegy látomásként rátör a haldokló Apára is, de valójában a páros dialógusok is egyfajta egymás mellett elbeszélő monológokból állnak. |
A szöveg szétfeszíti a szereplők közötti sejtetett viszonyokat és rábízza a nézőre, hogy maga rakja össze nem csak a történetet, hanem az egész előadást is. Kép: Kovács Vanda |
A Bárka társulata otthon van Pinter világában, a Hazatérést, egyik legjobb darabját, ha nem a legjobbat (1965) most is műsoron tartják. Itt viszont Bérczes László értő, igyekvő, de a premieren még kissé széteső rendezésében nem igazán kapunk katartikus ösztönzést arra, hogy ezen az estén megpróbáljuk magunktól megfejteni ezt e holdkoros színpadi monológ-dialóg keresztrejtvényt . Kép: Kardos Róbert |
 |
 |
|
| Csoma Judit | Balázs Zoltán | |
| Közismert, hogy Pinter halálos betegségének élményeit próbálta színpadra állítani, de sajnos ez az előadás - és erről valószínűleg inkább tehet maga a darab, mint annak színházi megelevenítése- csak a halálközeli pillanatok abszurditásából képes rekonstruálni bizonyos részleteket és eközben alig derül ki, hogy a szeretet töredékeinek köszönhető gyógyulással mit kezdhetnek a figurák vagy mit kezdhetnénk mi nézők. Eredeti ötlet az egyetlen mélyhegedűre komponált élő zene (Faragó Béla), amely azonban zavaróan ellentétben áll a fiatalok kedvéért bejátszott gépzenével. Eszköznek világos, az est legvilágosabb pillanata, de hatásában a legsikerületlenebb. Biztos, hogy Harold Pinter nem a Holdfény miatt marad a modern drámairodalom klasszikusa. Fotó: Grega Zoltán |
