Homok alatt

Egy gyönyörű nő, túl az ötvenen, és kedves pocakos férje nyaralni mennek a tengerpartra. Kapcsolatuk szép, kiegyensúlyozott - legalábbis úgy tűnik. A férj úszni megy, miközben felesége a parton napozik, és soha nem tér vissza.
Ez az alaphelyzet, amire ez a különleges film épül. Azt boncolgatja, hogyan viseli el valaki, hogy elveszíti azt, akit a legjobban szeret.
Marie nem roppan össze, éppen ellenkezőleg. Tökéletesen kiegyensúlyozott próbál maradni, talán ettől válik a nézők számára különösen szeretetre- és tiszteletreméltóvá. A magára maradt nő látszólag normálisan él tovább, dolgozik, összejár barátaival, tornázik, úszik.
Azonban egy-egy mondatában az eltűnt férjéről - a baleset után még egy évvel is - jelen időben beszél. Csak amikor hazaér otthonába, derül ki, hogy a nő már egy másik világban él, álmaiból burkot épített maga köré, és ezen a burkon belül férje még mindig él. Esténként beszélgetnek, együtt vacsoráznak, szeretkeznek.
A rideg valóság néha megpróbálja feltépni a burkot és kiragadni álmai közül Mariet, de ő bármire képes, hogy megőrizze törékeny világát. Megváltoztatja a valóságot, ha kell hazudik, ha kell egyszerűen nem vesz tudomást dolgokról.

A rendező, Francois Ozon legutóbb a 8 nő című könnyed remekművel örvendeztette meg a nézőket, de a Vízcseppek a forró kövön című film is az ő nevéhez kapcsolódik.
A női főszerepet alakító Charlotte Rampling fantasztikusan játssza a két világ határán vívódó nőt. Néhol lenyűgözően nőies, máskor pedig kétségektől gyötört és tanácstalan.
A film nem csak témáját tekintve szokatlan, létrejötte sem mindennapi. A rendező-forgatókönyvíró csak egy húszperces rövidfilmre elegendő alapötlettel és történettel rendelkezett, amikor felkérte a szereplőket a közreműködésre. A film többi részét a forgatás közben találták ki és beszélték meg.