Hűen a közéleti és politikai közeghez, néhány előadásban nagyon hangsúlyos a verbalitás, leginkább oly módon, hogy ironikusan ráerősítenek a túlfolyó, demagóg felszólalásokra ? akár a parlamentben, akár egy cég lelkesítő, szekta-hangulatú ülésén.
Az angol Aisle 16 társulat három, húszas éveiben járó költő-előadója Powerpoint című ?prezentációjában" például a hip-hop költészet egészül ki slide-show-val; kép és hang ironikus kompozíciója a multinacionális vállalatok néphülyítésének legvégső pontjáig megy el.
Ezzel szemben a berlini Scahubühne am Lehniner Platz Big in Bombay című előadása mozgásra és élő zenére épít, miközben nemzetközi sokszínűséget, cunamit, terrorizmust, karrierért feladott identitást kever a metróállomást ? átmeneti állapotot ? reprezentáló színen.
Nagyon bátor színpadi eszközökkel állatja színpadra Rastislav Ballek a szlovák történelem egyik legfájóbb és legellentmondásosabb fordulatát: a papból lett zsidóüldöző politikus Tiso politikáját, aki a náci Németországhoz csatlakozva végül is a legelső Szlovák állam elnöke volt. A színpad előterében a Tiso-t alakító Marián Labuda csaknem egyórás monológjától, jelenlététől lehetetlen elszakadni; majd az utolsó negyven percben megjelenő multifunkcionális kar egyenesen szakrális színházzá emeli az élményt.
Az egyik legnagyobb siker (legalábbis az utolsó előtti napig) pedig a fesztivált megnyitó Feketeország, amely játszva üti gyomorszájon a félkegyelművé süllyedt közéletet. És végül újabb magyar meghívott, Frenák Pál társulata zárja a fesztivált Fiúk/Csajok című koreográfiájával.
SR
