(MTI) A produkció alcíme szerint színpadi etűdök sorozatát láthatja a néző Zeke Edit egyszerű, de jól mozgatható díszletében. A Harsányi Sulyom László rendező által teremtett szituációk erősen ironikusak. Liszt Ferencet Széles László alakítja, először hatalmas pólyában csecsemőként jelenik meg a színpadon, azután kisfiúként Beethoven elé térdel, hogy a legendás, a jövendő zsenit megszentelő csókot megkapja a homlokára.
Minthogy a színmű szövege Alan Walker háromkötetes, Liszt életútját és pályáját felrajzoló munkájára támaszkodik, az életrajzi adatok hitelesek, mint ahogy hiteles a színpadon az 1830. júliusi párizsi forradalom éppúgy, mint a szalonok világa vagy a Pest-Budára érkező Lisztet díszkarddal fogadó magyar arisztokrácia megjelenítése. Feltűnik természetesen George Sand, Chopin, Delacroix, Berlioz, a kortársak egész sora.
Koncertjein két-három zongora állt a pódiumon, itt csak egy lesz színpadon ? mutatták be a próbán. Az elpattant húrokból a nők karkötőt csináltattak maguknak, de olyan nő is volt, aki Liszt eldobott szivarcsikkjét foglaltatta medaillonba. Az egész Európát megfertőző, Heinrich Heine szavait félremagyarázó Lisztománia idején zongorakentaurnak nevezték.
Liszt Európa uralkodóinak köreiben forgott, nagystílű társasági életet élt, fellépésein kitüntetések és rendjelek lógtak a nyakában ? élete első két harmadában. De fiatal korától jótékonykodott, és személyes igényeiben megletősen puritán volt.
Sosem írt önéletrajzot, de számos levelet hagyott hátra és naplókat is. Az életrajzi szkeccsekből álló játék Liszt életének szélsőségeit mutatja be.
