Isten irgalmazzon nekünk .... Ámen

Costa Gavras legújabb filmje már eddig is sok vihart kavart, hiszen rámutat az egyház felelőségére a holocausttal kapcsolatban.
Még a film plakátját sem engedik egyes országokban elhelyezni, mert az a horogkereszt és a kereszt ötvözetét ábrázolja. Nálunk az Önszabályozó Reklám Testület etikai bizottsága elfogadta a plakátot, így azok láthatóak lesznek az utcákon. A plakát Toscani, a botrányos Benetton-fotós, munkája és úgy tűnik ismét telibe talált és elevenbe vágott.
A film főhőse valós személy: az egykori SS-tiszt, Kurt Gerstein, akinek vallomásai a Holocaust dokumentálásának alapjává váltak. Merőben szokatlan és megdöbbentő szereplőválasztás ez, hiszen a sok sablonos filmnek hála, eszünkbe se jut, hogy voltak másként gondolkodók is Németországban Hitler uralma alatt.
Kurt igazi német, sőt, igazi árja, de elsősorban igaz keresztény. Hittel és felelősséggel végzi munkáját, ami az egészségügyi fertőtlenítés és víztisztítás. Szereti hazáját, és hisz a keresztény értékekben. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb szembesüljön a borzasztó valósággal.
Kormánya első lépésként "megszabadul" a sok pénzt felemésztő és haszontalan elmebetegektől. Kurt, mint igaz hívő cselekvésre szólítja fel az egyház képviselőit, akik sikeresen lépnek fel az embertelenség ellen.

Később Kurt akarva-akaratlanul részévé válik a gépezetnek, mely létrehozza és beindítja a fajirtás szörnyét. Pokoli keresztet vesz magára: Isten kémjeként a pokolban tovább végzi munkáját, információkat gyűjt a koncentrációs táborok borzalmairól, és kétségbeesetten próbálja a nagyvilág segítségét kérni.
Elkezdődik végtelen önmarcangolása, hiszen sem mint hazafi, nem hajlandó elmenekülni és elhagyni országát, de részesévé válik az emberiség egyik legborzasztóbb bűnének.
Megdöbbenése csak fokozódik, mikor szembetalálja magát a kegyetlen közönnyel, amivel mindenki fogadja híreit. Hiába fordul az egyházhoz, azok semmit se tesznek ebben az esetben.
Önpusztító küldetésében társra talál egy fiatal pap személyében, aki szintén mindent megpróbál, hogy az egyházon belül minél magasabb szintre juttassa el a borzasztó híreket és határozott fellépést eszközöljön ki a pápától.
Megindító látni azok szenvedését, akik szerepükből, pozíciójukból kilépve, azon felülemelkedve, Emberként próbálnak tenni a gonoszság és az iszonyat ellen.
Az alkotás nem merül el a borzalmak naturalista ábrázolásában, ezt már sokan megtették előtte, és elfásuló világunkban talán már nem is olyan könnyű elborzasztani.