(MTI) - A politikai élet kamerák elé szólított hírességei ugyanezt fogalmazták meg a maguk diplomatikus módján: az énekesek nagyszerű teljesítményt nyújtottak, a rendezésen még el kell gondolkodniuk. Az előadás délután kezdődött és késő este ért véget, az amúgy sem rövid darabot egyórás szünetekkel játszották.
A Trisztán és Izoldát tizedszer rendezték meg a Wagner-szentélyben, Wolfgang Wagner, a 86 éves unoka ezúttal a svájci Christoph Marthalert választotta rendezőnek. A japán Oue Eidzsi személyében először állt ázsiai karmester a pultnál, az ő teljesítményét rokonszenvvel fogadta a közönség. Oue Eidzsi örömében megcsókolta a színpadi deszkát.
Bayreuthban egy ideje már megszokottak az excentrikus rendezések és színpadképek, így csak mérsékelt megrökönyödést váltott ki, hogy Marthaler a szerelmi dráma cselekményét, a jelmezekből és a díszletből ítélhetően, a múlt század közepére helyezte. Izolda laza, derék alatt összeszűkülő ruhát és Jackie Kennedy-frizurát visel, stílbútorokat borogat, a nyomasztó teret ki-kialvó neoncsövek világítják meg, a berendezés egyszerre emlékeztet óceánjáró hajóra és betegszobára. A falborítást egy kritikus "tejsárga" NDK-s tapétának nevezte. Egyes ítészek kifogásolják, hogy Marthaler a nagy szenvedélyek helyett az elidegenedést és az elkülönülést hangsúlyozta, a darab végén Izolda befekszik Trisztán ágyába, fejére húzza a takarót és még az sem biztos, hogy követi-e szerelmesét a halálba.
Wolfgang Wagner szerint a Bayreuthba sereglőknek különlegeset kell nyújtani a pénzükért, amelyet tízezrek nem sajnáltak az idén sem elkölteni. A harminc előadást 60 ezren tekinthetik meg, de 84 országból 370 ezer jegyigénylés futott be. Nem kevesen éveket várnak a jegyre, mások a Festspielhaus környékén "Jegyet veszek" felirattal sétálva az azonnali szerencsében bíznak. Huszonkilenc előadás még hátra van, a Trisztán és Izoldán kívül a Parsifal, a Lohengrin, a Tannha:user és A bolygó hollandi valamelyik előadására még bejuthatnak.
