| Most bizonyságot nyertünk arról - amit már régóta sejtettünk -, hogy Pécsett a POSzT idején nem működik a (belső és külső) kommunikáció. Nemcsak a POSzT-ra akkreditált újságírók, vendégek, de a pécsi közönség sem értesült arról, hogy a műsorváltozás kapcsán a nagyszínház színpadára több néző fér be, mint az Anna udvarba. Így fordulhatott elő, hogy a délutáni előadáson még jócskán elfért volna 15-20 néző. Pedig biztos lett volna nagyon sok jelentkezők a pécsiek közül, hiszen ők évek óta arról panaszkodnak, hogy nekik milyen kevés jegy jut. A negyedik kaput szerzőként Kárpáti Péter jegyzi, az viszont igencsak meglepő, és megtévesztő, hogy a színlapon a művet klezmerdarabnak nevezik. A zsidónép vándorlásáról, hányattatásáról, identitástudatáról szóló gyönyörűen megírt meseszerű történések három muzsikus közreműködésével minden csak nem klezmerdarab. |
 |
 |
 |
| Karsai György, a versenyprodukciók válogatója egy helyütt leírja, hogy ezt az előadást kétszer is látta (2004. június és 2005. január) és a második már "még jobb, mint júniusban". Ezen nem is nagyon lehet csodálkozni. A laza szövetű, drámai szituációkban nem igazán bővelkedő matéria szinte kínálja az improvizációt, a lehetőséget arra, hogy a színpadi játék minden alkalommal formálódjon. A mi általunk megtekintett délutáni előadás hullámzó ritmusban, néha nagyon vontatottan zajlott. A színészek időnként elbizonytalankodtak, volt aki minden indok nélkül igen halkan beszélt. |
 |
 |
 |
| Ez az előadás is - mint az idei szezonban annyi más- igen hosszúra sikeredett. A dramaturg Kárpáti Péter nem merte meghúzni saját szövegét! A színészek hiába mondtak fel szép, meseszerű történetet, egy idő után a nézők figyelme elkalandozott. Ennyi bóbiskoló, ásítozó, sóhajtozó nézőt ritkán láttunk. Arról már nem is szólva, hogy bárhol az országban, vagy a fővárosban legyen az a stúdiószínház, a berakott székeken hatvan perc után már megváltásnak tűnne egy szünet. De ezeken a székeken egyfolytában másfél órát ülni kínszenvedés. Pláne, ha az előadás is vontatott. |
 |
 |
 |
| Novák Eszter rendező minden maszatolás nélkül Khell Zsolt remek díszletében, Zeke Edit jelmezeiben jól mozgatta a színészeket, akik a népes szereplőgárdában remek karaktereket formáltak meg. A műsorújság szerint Avass Attila, Chován Gábor, Derzsi János, Egyed Attila, Fazekas István, Honti György, Magyar Attila, Szabó Zola, Tóth Ildikó, Wéber Kata játszott, de Karsai György is utalt rá, hogy ebben a produkcióban örökösen több beugrás is szokott lenni, de erről most nem kaptunk megbízható információt.
Fotó: Peti Péter |
