Jazz a birtokon - Cserfő 2002

A fesztivál népszerűsége évről évre nőtt, neves zenészek fogadták el a szervezők meghívását. Köztük Szakcsi Lakatos Béla, Tony Lakatos, Snétberger Ferenc, a Trio Midnight, a Hot Jazz Band. Mára jelentős kulturális fesztivállá nőtte ki magát, rangot szerzett a jazz események sorában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nem volt ritka a 400-500 fős publikum sem. Kedvezően reagált a sajtó is a különös helyszínre és a "külföldi" hazánkfia állhatatosságára. A hetedik fesztiválról már az országosa sajtó is hírt adott. A környezet e közben csak annyit változott, hogy dúsabbak lettek a buxusbokrok és néhány hajtással több nőtt a fenyőkön. És félig elkészült a leendő jazz kocsma, ami a jelen történések szempontjából egyáltalán nem lényegtelen!

Tiborcz Iván elengedhetetlen "kelléke" a fesztiválnak. Iván! Ki kellene rakni a plakátokat! Iván! Nem ég a tűz a kondér alatt, hol van a tüzifa? Iván! Telefon a megyei laptól: mikor jöhetnek fotózni? Iván... És ő megy fáradhatatlanul, mindenhol ott van, mindenkihez van egy kedves szava. Mosolyog, majdhogynem dicsekszik: tegnap még sem toalett, sem víz nem volt, mára minden működik. Amerikából tért haza néhány éve...

- Hogyan és miért ment a tengeren túlra?

- Politikai menekültként, tizennyolc évesen kerültem ki 1979-ben. Jazz tanszakra jártam, de nem bírtam tovább egy évnél. Jugoszlávián keresztül jutottam először Görögországba, majd hat hónapos "karantén" után kaptam menedékjogot. Mivel katona még nem voltam, útlevelet sem kaphattam, hiába is akartam volna zenészként, hivatalosan szerencsét próbálni. Jó dolgom volt itthon, mégis bennem volt valahogy: menni kell, mennem kell!

- Mikor ért ki az Államokba? Mert ugye, a fesztivál ötlete Buffaloban született meg?

- A születésnapomon, szeptember 27-én szálltam ki a repülőből New Yorkban. Tíz hónap után kötöttem ki Buffaloban. Találtam egy nagyon jó kis klubot, amit még 1928-ban alapítottak. Ez volt a fekete zenészek kedvenc helye. Talán az fogta meg őket, hogy teljesen "ufo" voltam közöttük: hogy kölyök voltam, hogy fehér voltam, és hogy elfogadható szinten játszottam.

- Egyszerűen csak bement a főnökhöz és azt mondta, most jöttem Magyarországról, mesterségem címere a szaxofon és zenélni szeretnék itt?

- Hát, majdnem így volt: A hangszerem tokja szaxofon formájú volt. Erre felfigyelt a bőgős, és este, mikor zenélni kezdtek, szólt, hogy játsszak én is velük. Ha már egyszer ott vagyok!

A jelen

Ma már "könnyű" dolga van Tiborcz Ivánnak. A zenészek szívesen jönnek birtokára muzsikálni. Snétberger Ferenc azért, mert osztálytársak voltak az akadémián, egymás mellett ültek Gonda tanár úr óráin. Tony Lakatos meg azért jött örömmel, mert Németországban többször is együtt muzsikált és jó barátságban van Iván idősebb bátyjával, a nagybőgős Andrással. Hja, kicsi a világ. A testvéri vonal ezen a fesztiválon is jelen volt. Iván középső bátyja, Tiborcz Dénes elfogadta a meghívást, és az Ungarn Connection formációval adott bravúros koncertet a második napon.

Dresch Mihály leült a lócára, hangolt, majd észrevétlenül elkezdődött a produkció. Előkerült a furulya is a különféle hangolású szaxofonok mellett, s bizton felismerte mindenki az Édes Gergelem, kedves Gergelem... népballada csodálatos dallamát. Később a nagybőgős Egri János szerzeményét adták elő Borbély Mihállyal közösen. "Nem ismeretlen számukra a darab, korábban már játszották ebben a felállásban" - mondta a vastapsot követően a nagybőgő mágusa, Egri. Kiderült az is, hogy szabad kezet kaptak a szóló részek kidolgozásában, az improvizációban.
Számomra nagyon kedves ez a fesztivál, most másodszor játszom itt - nyilatkozta Dresch a Terasznak. Két éve Jávori Vilmossal és Babos Gyulával egy trió formációban léptem fel. Most az Egri Quartet vendége vagyok. Iván idősebb bátyjával, Andrással egy osztályba jártunk a zeneiskolában, így a szakmai kapcsolatokon túl egy már húsz éves baráti viszonnyal is büszkélkedhetem.

Tiborcz Dénes zenekarában a "Connection" egyértelműen a családi kötelékekre utal. Magyarországon csak a JazzLand eseményeire jönnek zenélni. A hagyományos, improvizációs jazz és a kísérletező irányzatok közti különbség abban rejlik, hol húzunk határt közöttük. A "dzsemmelésről" úgy vélekedett a kiváló szaxofonos Tiborcz Dénes, hogy mindig van egy vezéregyéniség, akihez valamilyen szinten alkalmazkodnak a többiek, s elfogadják irányítónak. Soha nem az a fontos, hogy saját magát tolja az éppen játszó zenész előtérbe, hanem az, hogy az egyéni teljesítmény illeszkedjen a produkció egészéhez. A fesztiválon a legújabb összetételű zenekrával lépett fel, s aratott sikert.

Borbély Mihály pár napja még Zsámbékon zenélt egy avantgard esten, itt pedig egy teljesen más stílusban mutatkozik be. Nem árt róla azt sem tudni, hogy a Vujicsics együttes tagja, s így a népi hangszerek arzenálja, velük együtt annak hangzásvilága sem idegen tőle. A zenei "kalandozások" nem okoznak számára gondot: - a Borbély műhelyben jelen van a jazz mainstream vonala is, de nagyon sok népzenei elem is fellehető a produkciók sorában - mondja Borbély. A napjainkban igen ritkán hallható tárogató a kedvencei közé tartozik. Különös színt adott a produkciónak most is. A zenekar nevében a műhely egyrészt a kísérletező jellegre, a mindig újat eredményező közös munkára utal, de nem zárja ki a békebeli borbélyműhely barátságos hangulatát sem.