Jelzésdíszlettől a Vámpírok báljáig

- Tudják, mi az a rendelkező próba? Ja, hogy már hallottak róla a bejáráson. De tudják, mi a jelentősége ennek a színész szempontjából? Elmondom: most derül ki, mit akar a rendező. Bár ez nem mindig szokott sikerülni? ? Ezt a sajátos definíciót Hirtling István osztotta meg szombat délben a közönséggel az Új Színházban, ahol idén is kulisszajárással várták a nézőket a Színházi Világnapon. Majdnem teljesen megtelt a nézőtér, idősek, fiatalok, gyerekek is kíváncsiak voltak arra, hogyan születik egy előadás. A nagyszínpadon ugyanis épp Shakespeare Ahogy tetszik című darabjának rendelkező próbája zajlott Rudolf Péter rendező vezetésével, aki jelenetről jelenetre haladva elmagyarázta, mit vár a színészektől ? nem pusztán arra vonatkozóan adott instrukciókat, ki honnan érkezzen, merre távozzon, milyen hangerővel sóhajtson, hanem a szereplők közötti viszonyokat, a nem maguktól értetődő motivációkat is megvilágította. Úgy tűnt, nem a vasmarokkal dolgozó rendezők közül való: a színészek ötleteit, javaslatait, sőt, gegjeit azonnal megpróbálta továbbgondolni, beépíteni a jelenetbe. Ami olykor nehézségekbe ütközött, vagy azért, mert épp hiányzott az egyik színész, vagy azért, mert ebben a szakaszban még csak ?jelzésdíszletben? próbálnak, jelmez, és kellékek nélkül ? bár a nyílpuska hiányát egy kreatív segítő fél perc alatt, egy bot, egy vállfa, meg némi ragasztószalag segítségével megoldotta, az erdő sűrűjét pedig egyelőre jól helyettesítette néhány, a magasból alácsüngő fólia.

Márta István igazgató és a közönség a színpadon (fotó: mti)

Bár úgy tűnt, a közönség képes lenne egész nap elszórakozni azon, hogyan épül fel egyik jelenet a másik után, hogyan szörnyülködnek szegény színésznők a magasba emelt, ingatag deszkán ülve, és hogyan küzdenek meg a szereplők a szarvasagancs kézbentartásának nehézségeivel, egy óra múltán engedniük kellett a rendező udvarias, de határozott kérésének: hadd folytassák szemérmes magányban az előadás megalkotását. A csoport egyik része ekkor indult arra a kulisszajárásra, amelyet a másik fele a próba előtt már teljesített. Ezen nemcsak az Új Színház épületének fordulatokban gazdag történetével ismerkedhettek meg, de arra is választ kaptak Márta István igazgatótól, hogyan áll össze egy évad, vagy mit is csinál pontosan az ügyelő, vagy hogy hogyan néz ki a jelmezraktár. De az is kiderült, mit is jelent pontosan az olvasópróba, a visszaolvasó próba, a fő- és fotóspróba, vagy épp a szövegösszemondó próba ? aki lemaradt, jövőre ismerkedhet meg e fogalmak jelentésével, egészen biztosan akkor is lesz kulisszajárás.

Az Új Színház színfalak mögötti kalandozása ugyanis már évek óta része a Színházi Világnap programjainak, amikor a színművészet, a kultúra fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet: az esti előadások előtt világszerte felolvassák egy-egy neves színházi művész (idén Judi Dench) üzenetét, több intézmény pedig szélesre tárja azokat a kapukat is, amelyeken máskor a nézők nem léphetnek át. Idén, aki elég kitartó volt, az Új Színház után átruccanhatott például a Katonába (hacsak nem az ottani nyílt próbán kezdte a napot), hogy ott ismert színészektől vegye meg a jegyet valamelyik közelgő előadásra, vagy beülhetett a Bárkába, ahol a délelőtti gyerekprogramok után például Piaf-sanzonokat hallgathatott.

Aki viszont teljesen új programra vágyott, annak az Olof Palme Házba kellett ellátogatnia. Délután három körül meglehetősen szokatlannak tűnhetett a helyszín, mert furcsa frizurás, tarka ruhás, kék léggömböket sétáltató lányokat, vagy épp sápadt, méltóságteljes, főúri módon öltözött vámpírokat láthatott jönni-menni a városligeti kiállítóteremben. Meg persze további érdekes, látványos, időnként hordhatatlannak tűnő, vagy épp extravagáns jelmezeket, parányi maketteket, amelyek méretarányosan ábrázolták például a Vámpírok Bálja díszleteit, színpadképét. Az Olof Palme Házban rendezték meg ugyanis idén először a jelmez- és díszlettervezők Látványtár című kiállítását, amelyen 27 alkotó munkáit lehetett szemügyre venni egészen közelről ? olyannyira, hogy kiderült, ami a színházban nem volt teljesen egyértelmű: a vérszívók ruháit bizony szakadtra koptatták a leélt évszázadok...

Most először, a kiállítás megnyitóján adták át az Év jelmeztervezője és az Év díszlettervezője díjakat is: mindkettőt fiatal művész, Szűcs Judit és Polgár Péter kapta. A meglepettnek tűnő alkotók munkái mellett az elmúlt évek számos érdekes hazai előadásának terveit láthatják még néhány napig az érdeklődők a városligeti épületben, ahová akkor is érdemes ellátogatni, ha a fővámpírok fogcsattogtatásairól már lemaradtak.