Jövedelmező állás - Bemutató az Új Színházban

Egyéb

Az orosz drámaíró, akit maga Gogol üdvözölt indulásakor, és aki majd megelőlegezi Csehov dramaturgiáját, a saját korában, a XIX.század közepén kivívta a cenzúra és a cár haragját. Első igazi irodalmi sikerét, a Holló a hollónak című darabját nem is engedték bemutatni.
A hatalom éppúgy megérezte benne a veszélyt, ahogy a haladó orosz értelmiség megérezte benne a kor emberét. Dobroljubov írta róla, hogy darabjai "se nem helyzet- se nem jellemkomédiák, hanem valami újat képviselnek, amit az élet drámájának nevezhetnénk."

Igazából nem az a furcsa, hogy ezek a darabok annyira népszerűek voltak a tizenkilencedik századi Oroszországban, hanem az, hogy ma, csaknem 150 év elteltével még mindig dermesztően időszerűek. Ezt az Új Színház előadása, Réthly Attila rendezése hangsúlyozza is.
A Jövedelmező állás helyszíne Csanádi Judit színpadképében szinte egy mai bank vagy hivatal, ahol ismerős típusok dolgoznak: a nagyhatalmú főnök (Ujlaki Dénes), aki nem egészen tiszta kézzel vezeti az üzletmenetet, az öreg tisztviselő (Dengyel Iván), aki egész életében hajbókolt, ezért mára megroppant a gerince, és ugyanezt várja el a fiatal, pályakezdő nemzedéktől is.

Ujlaki Dénes Vass György

Akinek egyik díszes képviselője, Belogubov (Szirtes Balázs) hajlandó is beállni a sorba, magyarul a megfelelő helyeken benyalni magát. Ezért szinte természetes, hogy ő kapja meg a "jövedelmező állást", ami körül a darab egész cselekménye forog.
Aki viszont nem hajlandó beállni a sorba, az a főnök unokaöccse, egyetemet végzett, született lázadó. Valójában neki van igaza, hiszen nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni egy velejéig romlott, korrupt társadalmi rendszert - de ehhez kevés elveket hangoztatni, szép eszmékről szavalni és a koplalást vállalni. Ráadásul amíg egyedül van, addig kitart, de abban a pillanatban, amikor megnősül, kiszolgáltatottá válik a szerelem által. Márpedig a felesége éppúgy nem akar mást, mint a darab össze szereplője: jól élni.
Kár, hogy Vass György, Zsadov alakítója nem bírja az előadás tempóját, alakítása gyakran önsajnálatba csap át, sír, zokog, holott nem neki kellene magát sajnálnia, hanem nekünk, a nézőknek.

Kecskés Karina Györgyi Anna

A női karakterek hibátlanok. Osztrovszkij mindig is nagy súlyt fektetett a nők helyzetére, van egy Rabnők című drámája, amely kifejezetten az orosz nők kiszolgáltatott helyzetével foglalkozik. A Jövedelmező állás hölgytagjai éppolyan szörnyetegek, mint a férfiak, noha van egy mentségük: mindannyian áldozatok. A gazdag házasság és az öreg férj áldozata Anna Pavlovna (Györgyi Anna), aki legalább időnként férje fejéhez vágja az igazságot. Anyjuk áldozatai a férjhez adandó lányok: a kellően rafinált Julinyka (Kecskés Karina), és a butuska Polina (Péter Kata). Ez utóbbi sorsa lesz, hogy a szegénységet megossza a lázadó Zsadovval, ő azonban a fiú elveiből mit sem értve, csak azt látja, hogy helyzete rossszabb a nővéréénél. Így közvetve, de ő lesz az ifjú bukásának oka: a szerelem veszi rá Zsadovot a megalkuvásra. Végülis beadja derekát: állást kér nagybátyjától, de rosszkor, mert annak üzelmeit időközben leleplezték és csődbe ment.

Az előadás legjobb alakítása Takács Kataliné (fotó) Kukuskina özvegyasszony szerepében.
Ahogy megjelenik pongyolában és hajkötővel már külsejében is olyan, mint egy fúria. Az elvei meg végképp szörnyűségesek: csak azért nevelte előkelően a lányait, hogy a házassági piacon magas árat szabhasson értük.
Aztán a szemünk láttára alakul át: szép ruhát húz és jellegzetes, orosz kontyos parókát, hogy mint negédes víg özvegy fogadhassa az udvarlókat. Olyan, mint egy kuplerosnő, csak éppen a saját lányait árulja.

Takács Kati ezúttal még azt is vállalta, hogy szép vörös haját fekete parókára cserélje, csakhogy még hitelesebben játszhasson el egy igazi orosz fúriát. Még a hangja is másképp cseng, mint ahogy megszoktuk, magasabb regiszterekben. Alakítása a jellemábrázolás magasiskolája.