Jubilál a Stílusgyakorlat - 450. előadás a Komédiumban

1981-et írt a naptár, amikor a legendás "gáspárdörnerbán" triász (értsd: Gáspár Sándor, Dörner György, Bán János) minden idők egyik leghangosabb sikerét aratta a Színház- és Filmművészeti Főiskola Rákóczi úti parányi színháztermében.

Már voltak rajongóik. Két esztendeje diplomáztak Horvai István osztályában, s társaikkal olyan Platonov vizsgaelőadást produkáltak, hogy még a minden hájjal megkent, öreg színházi rókáknak is leesett az álluk.
A fiatalság rajongott értük, tombolt az előadásaikon. Nem csoda. Friss fuvallatot küldtek a 80-as évek színházi levegőjébe. Szárnyaló fantázia, lendület, merészség, csibészes humor és szoros szövetség (vagy empátia?) a közönséggel jellemezte játékukat.
Egyszóval Salamon Suba László rendezőhallgató "kifogta az aranyhalat", amikor felkérte őket Quineau francia szerző darabjának főszerepeire.

De vigyázat! A Stílusgyakorlat csalóka mű. Amilyen magasra lehet általa kapaszkodni, legalább akkorát lehet vele bukni. Hogy miről szól? Látszólag bagatell. Az 5-ös buszon az egyik utas a másik lábára lép. Néhány folytonosan visszakacsintó mondat. Ennyi. Másfelől viszont végtelen szabadságot ad a színre vivőknek. És ők élnek vele. Azt álmodhatnak bele, amit akarnak. A némafilm modorától a hangjátéki stílusig, a parasztábrázolástól a színész - rendező viszony (önironikus) kifricskázásáig.
Sikertörténet születik. A néhány alkalomra tervezett rendezővizsgát "megveszi" a Katona József Színház, ahol további kétszáz előadás következik. Aztán hét év szünet. Majd a Komédiumban 2001-től újra feltámad a produkció. Műsoron van rendszeresen. S most elérkezett az újabb jubileum.
December 10-én, a 450.(!) előadást tartják.
A mai huszonévesek együtt ülnek, együtt röhöghetnek az egykori tinédzserekkel. Miért is ne. "Gáspárdörnerbán" hozza a formáját. Sok tekintetben a világ ugyanolyan maradt. Az 5-ös busz ma is jár. És változatlanul az ember tyúkszemére lépnek.