Monori Lili (59) alaposan elbúcsúzott pinceszínházától. Ki akart menni az utcára, a rozsdás vasajtó nem engedett. Teljes erővel megrántotta (ereje aztán van), az ajtó váratlanul engedelmeskedett. Monori hátrazuhant, végig a jó hosszú lépcsősoron. Színésznő röptében is színész. Miközben zuhant lefele, eszébe jutott Kőszegi, a főiskolai mozgástanár intelme: oldalára essen. Így nem tört el a gerince, csak lábcsontja ment szilánkokra. Beültettek egy vasat (nemsokára kiveszik). Odahaza gyorsan lábra állt (bottal játszik azért most is). Végigkergette magát és társulatát a próbákon.
Előadásaik irodalmi alapanyagból indulnak ki: Műtét ? analízis (1990) Benedek István Aranyketrecének valamint James Joyce és Csáth Géza szövegei felhasználásával. 1998-ban Ó, azok a szép napok bemutatására készültek, de elálltak, helyette lett Samuel Beckett A játszma vége művét használták. A hosszú nyár II. címet hordó pinceestjük William Faulkner: Tanyán című regényének egy fejezete (2000). M. II. emelet 6. a Macbeth VIII. kerületi parafrázisát élte nézők elé, az Ernő Thomas Mann novellából indult el. Tung Jüe 17. századi buddhista szerzetes regénye indította meg képzeletüket: Ami a nyugati utazásból kimaradt (2003). Nem tudom, milyen irodalmi kezdőlökésből született meg a Masni álma (a kutyák között szeretnék élni) (2004).
Az irodalom passzol a villanyrezsóhoz és a lavórhoz, Dosztojevszkij ritkán szólt hitelesebben, mint két, Röszkén túli Kanizsáról ajándékba hozott disznófej előtt, és egy kissé romlott csirke körmeinek lakkal kipirosítása közben. Monori és Laca ? Székely B. Miklós (57) - előadásmódja erősen zavarba ejtő: hitelesen őszinte gyónásaikról előbb-utóbb kiderül, hogy szó szerinti idézetek elmormolásai, családi jelenetek kölcsönszövegei. A mellékesen, tréfának odavetett litániák, pedig szabatos életrajzi adalékok. Mivel nem színésziesen nyomatékosítanak, nem figyelmeztetnek a poénra, vagy a poézisre, nem úgy beszélnek, ahogy színésznép a színpadon, hanem közölnek egymással, mint ember az emberrel: nagyon figyelni kell, mikor nyilatkoznak meg előttünk, és mikor járatják nézőikkel a bolondját.
Nézőserkentően kapcsolják össze az ártisztikusat a valóságossal, a képzelgést a tényekkel. És dönthető el teljes biztonsággal: mi reálisabb, Dosztojevszkij Karamazovja, és mi álomszerűbb a kisoroszi szomszédoknál, mozgáskorlátozott kacsánál és a köznapi létezésnél.
A Szentkirályi Színházi Műhely ? helyük az ördögé, nevük megmaradt ? produkciójára kiírta, hogy ?próba". Bizonytalanok munkájuk eredményében. Részint sosem tekintik befejezettnek és végterméknek a szerzetesi szorgalommal bevégzett próbaévet. Részint tudják, a tökéletes elérhetetlen a színházban, alább, pedig nem adják. Szerények. Van mire szerénykedniük: mások tehetségük és életbefektetésük századrészéből kidüllesztett mellel sztárkolódnak. Monori és Székely B. a színészet napszámosai. Az irodalmi ürügyek katalizálásával fölhozzák önmaguk mélységeit, egy különlegesen összhangban lévő családi összetartozás gyűlölségeit, keserűségeit, az öngyűlölet poklait. Játékuk ? nyilvános létezésük ? nem felkent transz. Monori megvesztegethetetlenül elemző tekintetét előadás közben érezheti magán mindegyik néző. Nem ?kinéz" a szerepből, hanem ellenőrzi játékos társait, mivel a nézők is azok. Néha kieresztenek, ellanyhulnak, nehezen követik a játszókat, de belső összpontosításuk ereje, őszinteségük kíméletlensége, tabutörő elfogulatlanságuk, gúnyos tragikumuk újra meg újra magához vonz.
Lili elsőszülöttje, a franciaszakos Horváth Sándor Farkas, akit 1976-ban Mészáros Márta Kilenc hónap filmjében Kende János kamerája előtt, nyílt vásznon hozott világra ? kivált, önállósodott, a maga útját akarja bejárni. Helyette az Apatinban született Francia Gyulát (35) Josef Nadj & Theatre Jel társulatából kapták kölcsön. Szelíd, lágyan közlő, fegyelmezett unterman az önvallomásos őrülethez, ballonban, kezében aktatáskával a megtestesült polgári józanság a vad rendetlenség közepén. Ilyen odaadó, szép alázattal ritkán szokás mások sikerét szolgálni.
Székely Rozi még a családi együtteshez tartozik, igaz, a Kaposvári Színházi Egyetem felé indul színésznek.
A lábatlan Totyi kacsa (10) megfürdik szárnyával csapkodva egy lavór vízben. Spárgával kötözik fél téglához, de addig erőlködik, amig kiszabadul, elhagyni készül a játékteret, hogy a szabadságot válassza. Rögtönzése némileg felülírja az előadást: de korántsem a többiek szándékával ellentétben. Leoldani kívánja magát kötelmeiről, menekülni mindenféle rabságból. A kacsa fogalmazza meg legvilágosabban emberpartnerei szabadságvágyát: csapkodásai nem a leláncolt Prometheusz, csupán egy bénán is teljes értékű életet élő kacsa menekülési próbálkozásai. Két falusi kutya - Masni és Pamacs ? barátságosan kószál a nézők között. A megfelelő szagúak ölébe telepedik. Az elfogulatlan természetet hozzák magukkal. Zavartalan élik színházi szólózásaikat. Megértően viselkednek a bolond emberekkel. A komor monológok és dialógok között tárgyilagosan ?hozzák" a feltétlen szeretetet, gyöngédséget. Valahányszor egy-egy néző kikapcsolódni látszik a játékból, mivel gyömöszköli őket: továbbra is benne marad a panteista előadásban.
Lili meg Laca teljes évet dolgoznak egyetlen előadásukon, mint a jobbágyok. Napi harminchat órát próbálnak. Évente megvárják, amig elvonul Pécsre a színházi szakma meg a sajtó, akkor tartanak bemutatót, hogy ne üssenek nagy zajt. Miénk a színház- magunknak csináljuk!
Június 6-án újra elpróbálják a Kultiplexben. Este hétkor. Ingyen. Csak az életük a tét.
