Tímár Éva, Fehér Anna, Márton András és Zöld Csaba arra gondolt, hogy Karinthy csakis szerencsét hozhat a frissen nyíló MOM Színháznak, hiszen a budai oldal egyetlen évek óta sikeresen működő kőszínháza a Karinthy Színház, amely ráadásul nem messze a MOM-tól, a XI. kerületben szolgálja a színházszerető közönséget.
November 6-án Karinthy Ferenc Dunakanyarja és Bösendorferje kerül színre. A Dunakanyar tipikus eszpresszó-helyzet, melyben a vendég megpróbál vigaszt találni a pultos nőben, talán az első emberben, akibe aznap este beleakadt. Ki-be forgatják a szavakat, a szándékokat, mígnem azt sem tudni, ki mit szeretne már valójában a másiktól. Két magányos lélek találkozik a darabban, és nyílik meg egymás előtt. Feltárulnak előttünk a magányos lelkek mélységei, amelyből nincs más kiút, mint összekapaszkodva megoldani elsivárosodott életeiket.
A Bösendorferben szinte gyilkolásig jut el egy ostoba telefontréfa. Egy deklasszált idős hölgy kétségbeejtő élethelyzetében múltjának utolsó relikviáját, egy Bősendorfer zongorát kínál eladásra. A hangszer természetesen egy egész életformát szimbolizál, a vevő agyafúrt, unatkozó és végtelenül magányos fiatalember, aki különböző szerepekben hívja fel a hölgyet és alkuszik a zongorára, hol fel, hol lenyomva annak árát. Kéjes élvezetet találva a naiv idős hölgy gyötrésében. A darab végén két szánandó karakter sejlik fel a néző előtt.
