Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok

Simon Kornél még kisem pihenhette a Szilveszter esti Vidám Színpad-i Legénylakás c. bemutatójának fáradalmait. Oroszlán Szonjával megérdemelten arattak óriási sikert, minden valószinűség szerint, hosszú időre ismét siker lesz a Révay utcában. Alig néhány nap múltán újra bemutatóra vállalkozott. Karinthy Ferenc kétszemélyese nem kisebb feladat. Reméljük, be Arany(ozzák) a 10-ben!

Háború. A Fiú és a Lány útjai egy Gellérthegyen lévő villában találkoznak. Menekültek. Menekülnek a jelen élet elől, miközben a képzelet szárnyait szövögetik.
"Nincs idő. Itt most nincs rá szükség. Az idő csak fölösleges kolonc a világ nyakán az egyetlen gondom: lenni, létezni. Lélegezni. Érezni, ahogy kering a vérem, csöndben lüktetnek az ereim Úgy kell tennünk, mintha élnénk. Mozgatni kell az agyat: játszani. Ha abbahagyjuk, azzal már föl is adtuk, akkor már vége. Játsszunk!!! Mi akarsz lenni? Műlovarnő? Apáca? Királylány? Vagy Utcalány?"
Állandó szerepek. Akár az Életben. Egyik álarcot követi egy másik. Lényünk mégis a kiszámítható állandóságot áhítja. "Hátazt, hittem azt, szeretném nem, azt akarom, hogy, este legyen, és moziba menjünk, és utána gyalog haza a Körútonés nyár legyen és a Dunán legyünk egy hajón"
Mégis mit tehetnek ők? Az életet nem ők írták. De a "játéknak" egyszer vége lesz. Hogy mikor? Az nem rajtuk múlik"Csillagok, csillagok a háborúnak szóljatok, hogy megálljon." - énekli Cseh Tamás.

Zentai Lili