(MTI) - A Magyar Színházi Társaság, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a MASZK Országos Színészegyesület által szervezett, koszorúzással egybekötött megemlékezésen a családtagokon kívül Kazimir Károly számos egykori pályatársa, tanítványa és tisztelője is megjelent. Az 1999-ben elhunyt Kossuth-díjas rendező sírján koszorút helyezett el a rendező szervezetek mellett az általa 19 évig vezetett Thália Színház is.
Egykori tanítványai nevében emlékezve Gálvölgyi János elmondta, Kazimir Károlytól nemcsak mesterséget, hanem emberséget, világlátást és szakmai tisztességet is tanultak a színművészeti főiskolán: "mintha apánk helyett apánk lettél volna. Büszkék voltunk, hogy minket a Kazimir tanít" - emlékezett Gálvölgyi János. A későbbi időkről szólva a színművész hozzátette, a főiskola után elsősorban szeretett tanára miatt szerződött a Thália Színházba, és a teátrum kevésbé dicsőséges időszakában is miatta maradt ott. "Az utókor nem hálás, de vagyunk néhányan, akik rád emlékezünk. Velem most is megesik néha, hogy elkezdem tárcsázni a számod" - zárta beszédét Gálvölgyi János.
Hegedűs D. Géza Koltay Gábor Kazimir Károllyal halála előtt készített, Thália örök című interjúkötetéből idézett. "Az életem benne van a rendezéseimben. Amit átéltem, azt előadásra váltottam" - tekintett vissza a könyvben pályafutására a rendező.
Kazimir Károly 1928. április 19-én született szegény családban Budapesten, a VII. kerületi "Csikágóban", iskolába a Nefelejcs utcai apácákhoz járt. Már gyerekként vonzotta a színház varázslatos világa: bejárt az Erzsébetvárosi Színházba, kannából ivóvizet kínált a nézőknek, s a színészek kifutója lett.
1953-ban végzett a színművészeti főiskolán, és a Nemzeti Színház rendezője lett. Később kinevezték a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójává, fél év múlva a már a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője, majd 1957-től a fővárosi Petőfi, 1958-tól a Vígszínház rendezője volt. 1961-ben lett a Thália Színház főrendezője, munkássága három évtizeden át meghatározta e társulat arculatát. 1972-től 1991-ig igazgatta is a Paulay Ede utcából a Nagymező utcába költözött színházat. Nevéhez fűződik az 1958-ban megalapított és 34 évig működő nyári Körszínház, valamint 1965 és 1992 között fennálló Thália Stúdió beindítása és irányítása. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, majd 1987-90 között rektora volt. A Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkári tisztét 1963 és 1980 között töltötte be.
Emlékezetes rendezései közé tartozott Örkény István: Tóték, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, valamint Thomas Mann: Mario és a varázsló. Jellegzetes feldolgozásai az Ezeregy éjszaka, a Gilgames és Boccaccio Dekameronja. Színházesztétikai munkássága is jelentős: Petőfi a Körszínházban (1968), És mi lesz a színházzal (1987), Thália örök (1998).
Munkásságát 1956-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 1970-ben megkapta az érdemes, 1978-ban pedig a kiváló művész címet.
